Terminátor – A vég kapujában (2024–) 72% 32★

Tartottam tőle, csak belenézésképpen indítottam el, mert volt 1-2 üres órám, de hamar ott ragadtam. Animeként és újabb Terminátor feldolgozásként is jó (a legtöbb filmet simán veri, bár nincs is magasan a léc), illetve napjainkban, ahol egyre nagyobb teret hódít a ChatGPT, MI, AI stb. különösen aktuális és érdekes volt nézni.
Tetszett a komor, disztópikus hangulat, hogy némely elemeiben (akadtak easter eggek) az első két filmet idézte, de csak az alapokat vette át, egyébként egy más történetről van szó, új perspektívával. Utóbbi alatt a filozófiai töltetet, az új kérdéseket és a Skynet/MI háttértörténetének ismertetését értem. Nem spórol a vérrel, a brutalitással, és ez így van jól, ez a gépies, érzelmektől mentes gyilok igazodik a Terminátorhoz. Nem utolsósorban a látvány is minőségire sikerült.
Aminek viszont külön örültem, hogy a 8 millió Terminátor feldolgozás mellett ez az első, amelyik felteszi azt a kérdést, amit én is mindig szoktam ennél a témánál (is):
Hogy tulajdonképpen miért is olyan fontos az emberiség megmentése? Méltó rá egyáltalán? Nem lenne jobb a világ nélkülük?
Nem. És de. Legalábbis a 90%-uk nélkül egy szebb helyen lennénk.

Nos, hááát… csak egyetlen kérdésem maradt, kérem szépen: ez miért kellett??
Eléggé túl is bonyolították a történetet szerintem, és untam is. Az ötödik résztől már nagyon vártam, hogy vége legyen. Nem maradtak el a szokásos klisék sem: a Jöjjön velem, ha élni akar szöveg, a minigun 762, (ami a T2-ben nagyon jól bevált, azóta sem értem, hogy miért kell szinte minden Terminátor filmbe beletenni…) a folyékony nitrogén, a rendőrruhába bujtatott terminátor… Amit pedig szintén hülyeségnek tartottam, hogy a jövőben is lőfegyvereket használtak lézerfegyverek helyett…
Összegzésként azt mondom, hogy ha nagyon unatkozol, akkor nézd meg, de sok jót ne várj. :)

Taimu toraberu, Taimrúpp, Taimomasíno – ijesztő, mennyi angol kifejezést használtak a japán szinkronban… De ezt leszámítva bámulatos alkotás született. Számos motívumot remekül emelt át és dolgozott át (még az Alien-Terminator univerzumkapcsolatra is kikacsint), ugyanakkor mert újításokkal élni, és tudta őket úgy megvalósítani, hogy nem csúfolja meg az alapművet, szellemiségében hű ahhoz. Imádtam, ahogy a japán kultúrát (nyelv, művészet, családkép, macskamánia) is beleszőtte. Elgondolkodtató párbeszédek, hangulatos képi világ, okos történetvezetés.

A harci jelenetekben volt, ami zavart: amikor géppuskával több tárat is belelőttek a terminátorba, annak kutya baja lett, mintha a szintetikus bőr is páncélozott lett volna; vagy amikor szokatlanul lassan reagált/cselekedett az egyébként tökéletes hatékonyságáról híres gép.

…továbbra sem vagyok oda a „rajzfilmekért”, ez sem jött be, de szépen van kivitelezve, jó a sztori (még ha klisés is néhol), gyorsan ledarálható ez a majdnem 4 óra.
Megint csak azt látni, mint a legutóbbi Alien, vagy Predator folytatásoknál, hogy „jéééé, lehet ezt jól is csinálni”.
Szóval, egy megtekintést nagyon megér! ;)

Az van, hogy a Production I. G. megmutatta, hogy igen, ők az a studió, akik a méltán ikonikus, az egyetemes filmművészet egy kiemelkedő darabját jelentő 1995-ös Ghost in the Shell anime-mozit vászonra álmodták.
Hogy megcsinálták volna mégegyszer a Gits varázst? Azt azért nem, viszont egy erős, az ember és a gép közti különbségekkel kapcsolatos kérdéseket felvető sorozatot alkottak meg, ahol vannak nagyon szép vizuális megoldások és helyenként kilógő 3d animáció.
A karakterek sablonosak, ám valahogy ez itt nem hagyott bennem keserű szájízt, talán amiatt mert a sorozat mintha arra reflektálnak, hogy valahol mind egy önismétlő folyamat részei vagyunk. A képsorok helyenként erőteljesek, ám az egymásra dobált gépi és emberi testek is elnyerik jelentésüket.
Ez az anime nemcsak a Terminátor franchise egyik legjobb szelete, hanem a sci-fi alkotásoké is.
Ezt bizonyítja az, hogy még mindig azon gondolkodok miként próbálnék az emberiség megmentése mellett érvelni egy felsőbb hatalom előtt.
Lehet, hogy több lehetőség rejlik a Terminátorban, mint eddig hittem?