Térdvédő vagy flitter (2005) 74% 58★

Nem fogja megváltani a világot, tele van a Disney film kliséjével, de agykikapcsolásnak tökéletes. A korcsolyázást mindig is szerettem nézni, a hoki annyira nem érdekel, de bírtam ahogy összehozták a kettőt. :D

Egy kicsit többre számítottam, szeretem az ilyen korcsolyával foglalkozó filmeket egyébként, mert szerintem érdekes maga a sport, de itt azért kicsit más volt a helyzet. Mondjuk nem mondom, hogy élvezhetetlen volt, de engem Katelin egy kicsit idegesített, a mellékszereplők meg olyan semmilyenek voltak. Egyébként is nagyrészt klisés volt, de ez amúgy nem zavart volna, csak hiányoztak a kedvelhető karakterek belőle.

A Térdvédő vagy flitter egy klasszikus Disney Channel-film minden velejáróval: könnyed, kiszámítható, és inkább tinédzser közönségre szabott. A történet középpontjában Katelin áll, a fiatal műkorcsolyázó, akinek álma az olimpia, de váratlan fordulatként hokisnak kell álcáznia magát, hogy bekerülhessen egy neves iskolába. Az alaphelyzet ígéretes, de a film inkább a sablonos megoldások felé kanyarodik.

A legnagyobb problémám az üzenetével volt. A film azt sugallja, hogy nem kell választani az utak között – ha igazán akarod, minden egyszerre is megy. Ez nekem erőltetett és hiteltelen. Sokkal közelebb állt volna hozzám, ha Katelin végül megtanulja, hogy az életben vannak határok, és néha dönteni kell. Ez nem cinizmus, hanem realitás.

A sportábrázolás is hagy kívánnivalót maga után – főleg azok számára, akik közel állnak akár a műkorcsolyához, akár a jégkoronghoz. Tele van pontatlanságokkal, leegyszerűsített jelenetekkel, és a karakterek sem igazán emlékezetesek. Katelin sokszor kifejezetten idegesítő, a mellékszereplők pedig sablonosak és színtelenek.

Mindezek ellenére, ha az ember nem veszi túl komolyan, és csak kikapcsolódásra vágyik egy nosztalgikus hangulatú tinifilmmel, akkor el lehet rajta szórakozni. De túl sokat nem érdemes várni tőle – se sportfilmnek, se drámának, se vígjátéknak nem állja meg igazán a helyét.

Egy Disney-filmhez képest is túl sok klisé és égi szerencse szorult belé, de nem mondom, hogy nem szórakoztam jól.
A főszereplő lány inkább idegesítő, mint bájos volt, az anyukáról pedig nem tudtam eldönteni, hogy vajon a gonosz mostoha szerepét tervezi-e felvenni, mert a viselkedése inkább erre, semmint a támogató szülőre hajazott. A kisöcsit ugyanakkor nagyon bírtam, egyfajta egyszerű-karakternek-álcázott-de-valójában-a-tudás-birtokában-lévő karakterként szerepelt, szerintem ő volt a történet igazi hőse.