Tenshi no Koi (2009) 87% 9★

Azt hiszem, ez volt az első olyan filmem, ami nem egy anime adaptáció volt. Hát… első perctől kezdve imádtam. Gyönyörű dráma, szívszorító befejezéssel. 11*

Már nem tudom, hogy hogyan került képbe ez a film. Kicsit bizonytalan is voltam, hogy be ne fürödjek vele. Akárhogyan is, jó választás volt, lett.
Elsőnek valami félig anime hangulatú, modernebb japán melodrámát vártam, és ahogy néztem a filmet, egy ideig sokkal több nem is volt benne. Nem igazán láttam, hogyan lesz ebből valami komolyabb film.
És aztán fokozatosan elkezdett emelkedni és erősödni. Egészen a legvégéig.
Ami ritka, nagyon ritka.
Az első egyszavas értékelésem is ez volt a film után, hogy „erős”.

Furcsa, hogy itt Húsvét előtt valami olyasmibe botlok (?), ami egyrészt igen japán, másrészt azonban szinte evangéliumi példázat a szeretet erejéről (ami persze nyilván nem vallásfüggő).
Van benne valami fölszabadító érzés (ezért is hasonlítható az evangéliumi példázatokhoz). A lélek ébredése, fölszabadulása, föltámadása számomra fölmérhetetlen fontosságú. És ehhez tud valamit adni, segíteni ez a film.
Nagyon érdekes benne a szeretetábrázolás is (ami persze a japánoknál némileg valóban más, mint nálunk, de a lényege azért nem). Merthogy itt elsőre valamiféle kamaszos rajongást látunk, amiről fokozatosan kiderül, hogy több, és még annál is több, minden bájos naivitása ellenére.

Nem tudom, hogy európai környezetbe helyezve mennyire működne nekem a film. Gyanítom, hogy a japán környezet megkönnyítette számomra a példázat jelleget, így nem akadtam fönn dolgokon, elkönyveltem magamban, hogy ezek a japánok biztosan ilyenek (időnként túlzóan kiáradók, máskor meg érthetetlenül bezárulók).
Vagyis így a lényegre jobban tudtam figyelni (mert a kritikus énem kevésbé működött).

Jó szívvel tudom ajánlani mindenkinek a filmet, a japán kultúra kedvelőknek meg gondolom még inkább érdekes lehet.