Félix, Péter és Dedi 25 évesek, a gimnázium óta elválaszthatatlan barátok. Egyikük sem a munka hőse, inkább többé-kevésbé céltalanul, de vidáman és optimistán tengődő fiatalok.
Félix nagymamája egy dúsgazdag, több vállalkozást is üzemeltető, rámenős idős hölgy, egyetlen gyermeke – Félix… [tovább]
Félix, Péter és Dedi 25 évesek, a gimnázium óta elválaszthatatlan barátok. Egyikük sem a munka hőse, inkább többé-kevésbé céltalanul, de vidáman és optimistán tengődő fiatalok.
Félix nagymamája egy dúsgazdag, több vállalkozást is üzemeltető, rámenős idős hölgy, egyetlen gyermeke – Félix apja – azonban nemigen alkalmas a családi vagyon biztonságos gyarapítására, lévén megbízhtatlan, exhibicionista életművész, ötvenes éveiben járó, a mai napig hihetetlenül aktív, és hihetetlenül sikertelen popénekes. Félix nagymamájának, aki mindvégig titokzatos homályban marad, ezért egyetlen reménye egy szem unokája. Próbaképpen ügyvédje útján Félixre bízza jól menő budai teázóját, méghozzá nem kis téttel: ha a fiú sikerrel viszi az üzletet, alkalmas lesz az egész vagyon örökösének szerepére is. Félix át is veszi a teázót, a szó szoros értelmében bekvártélyozva oda magát és barátait.
Péter, a korosodó manager-asszonyok tanítására szakosodott, de egyéb szolgáltatásokra nem hajlandó teniszoktató ezentúl itt tölti az időt két edzés között (és az edzések gyakoriságát figyelembe véve ez gyakorlatilag a nyitástól zárásig terjedő időszak), Dezső, alias Dedi pedig itt tanulmányozza nap mint nap, teljes munkaidőben az álláshirdetéseket, itt piheni ki a ritka interjúk és a még ritkább, de annál rövidebb munkaviszonyok kudarcait.
A teázó üzletvezetője már évek óta egy roppant vonzó, fiatal hölgy, Betty – az új tulajdonos és közötte természetesen folyamatos a nézeteltérés az üzletmenetet illetően, főleg, hogy a titokzatos nagymama, akivel még ő sem találkozott, annak idején teljesen szabad kezet adott neki. A történet másik két állandó szereplője Éva, a nem ezen a világon élő, szórakozott csellista és Edina, a jópofa, laza és rendkívül lusta idegenvezetőnő, akik a teázó feletti lakást bérlik közösen, és magától értetődő természetességgel használják a teázót második otthonukként – különösképpen azóta, hogy a három fiú megjelent. [bezár]
