Pom Pom meséi (1980–1984) 88% 144★

Szerintem ez valami olyan, ami nélkül nem érdemes felnőni. Ötletes és fantáziadús, szépen rajzolt, jók a karakterek és érdekesek a tanulságokkal ellátott mesék. Most komolyan, kell ennél több?

A kerek csokoládé, a lapos csokoládé, a szögletes csokoládé…

Abban biztos vagyok, hogy kiskoromban is a legfurább mesék egyikének gondoltam… És ez azóta sem sokat változott, de szerencsére mindig is szerettem a fura dolgokat. De a készítők kreativitása, Sajdik Ferenc saját karikatúravilágát felidéző rajzai is kell hozzá, hogy a sorozat tényleg zseniális legyen. Vicces, érdekes, és ami talán a legfontosabb, még tanulságos is.

Hogy kicsoda Pom-Pom? Van aki nem ismeri? Nekem ez volt az egyik kedvenc mesém kislányként, pedig sok magyar rajzfilmet nem néztem (hangoskönyben is jó). Valamint meggyőződésem,hogy visszavezethető rá a csokifüggőségem.

Olyan jó volt tavalyelőtt három hétre Gombóc Artúr bőrébe bújni…!! :)))

Ez az a mese, amit mindegy, hogy felnőtt vagy gyerek vagy, látnod kell. Aranyos, humoros és tanulságos. Megolvad a szíved, mint a csokoládé :)

Én sosem szerettem, engem mindig irritált ez az rajzfilm. És ez most is így van.

Valahogy egész gyerekkoromban taszított. Talán azért, mert nem értettem, hogy mit mondanak, talán a kazetta rossz minősége miatt, de nem bírtam értelmezni. Ezért aztán megutáltam, és sose néztem. Pedig amúgy az ötletek, meg a főcímdal, na meg persze Gombóc Artúr jók voltak.

A végén kiderül rólam, hogy nem is szerettem a magyar rajzfilmeket régen, pedig az igazság inkább abban rejlik, hogy hat éven alatti énemet jobban elbűvölték a szép japán és amerikai rajzfilmek, mint Sajdik karikatúraszerű rajzai. Nem, a Pompomot kifejezetten rondának tartottam gyerekkoromban, pedig most meg igazán érdekesnek gondolom a látványvilágát. Hiába, az ízlés változik.