Taxisofőr (2017) 90% 23★

Nagyon fájt a szívem a film után főleg mikor belegondoltam hogy ez az egész megtörtént. Nem is tudom mit írjak a filmről nekem tökéletes volt.

Imádom Koreát, minden aspektusában. Az exem ajánlotta a filmet (aki maga is koreai); bár már régebben is sort szerettem volna keríteni a megnézésre. Ma sikerült.
Gyönyörű film, nagyszerű színészekkel, ami igazán sokat tudott most nekem adni. Ez nem sok filmről mondható el.
Borzalmasan fájt látni, hogy ebben a gwangju-i emberek által vívott harcban hányan vesztek oda, és milyen eszméletlen súlya van annak, ha valaki kezébe fegyvert és ezáltal hatalmat adunk. Alig bírtam felfogni azt a mérhetetlen kegyetlenséget, hogy védtelen emberekre lőnek a katonák. És hogy mindez megtörtént. A történelem során annyiszor megtörtént.
A főszereplő karakter belopta magát a szívembe, a jellemfejlődése miatt még nagyobbra nőtt a szívemben ez a film.
Nem tudom, megnézném-e még egyszer, mivel még rettenetesen friss az élmény. Mindenképpen ajánlani fogom a családtagjaimnak, barátaimnak, és bárkinek, aki egy gyönyörű, tanulságos filmet szeretne megnézni barátságról, és arról, hogy mit meg nem tesznek az emberek azért, amiben őszintén hisznek.

A 10. Koreai Filmfesztivál nyitófilmjeként néztem meg ezt a filmet az Uránia moziban. Nem voltak elvárásaim, de az ismertető alapján érdekesnek tűnt.
Közismert tény Észak-Korea diktatúrája, azonban arról már kevésbé esik szó, hogy Dél-Koreában is katonai diktatúra volt a közelmúltban, mely csak a 80-as években ért véget. Ez a film ebbe az időbe viszi vissza a nézőt, egészen pontosan az 1980. május 18-ai lázadás idejére. Igaz történet alapján készült egyébként a film.
A címszereplő egy szöuli taxis, aki jólelkű, de néha kicsinyesnek is tűnik eleinte. Egyedül kell gazdálkodnia és nevelnie a kislányát, és minden fillérre szüksége van. Amikor véletlenül meghallja a lehetőséget, hogy 100 000 wonért cserébe csak el kellene vinni egy külföldit Gwangjuba, azonnal kap a lehetőségen. Persze nem tudja, mire vállalkozott. A film elején van néhány viccesebb, könnyed jelenet, de nagyon hamar igazi drámába csap át az egész. Kim, a taxis nem foglalkozik a politikával, csak a saját életével, és eleinte azt gondolja, ez az egész tüntetgetés csak az unatkozó fiatalok műve, akiknek nincs jobb dolguk egész nap, mint huligánkodni. Nem hiszi el, hogy a katonák képesek lennének a saját honfitársaikra tüzet nyitni. Azonban a film során fokozatosan megváltozik a véleménye, ahogy ő maga is belekeveredik az eseményekbe.
A német riporter, az utas, eleinte szintén kívülállóként vesz részt az eseményekben, ő csak filmez, hogy megmutathassa a világnak, mi is történik itt, és mi az, amit az újságok cenzúráznak. de egy idő után már ő sem az a lelkes kívülálló, mert amikor a tragédia a szeme láttára történik egy olyan emberrel, akit ismer, képtelen csak riporterként ott lenni.
A film komikus részei oldják a feszültséget, sok ilyen jelenet van benne, például a taxis és a riporter angol párbeszédei ide tartoznak. De a dráma szívszorító. A moziteremben egy emberként szisszent fel mindenki néha, és volt, hogy körbenéztem, és más is könnyezett. A vérbe fojtott lázadás képei, az ártatlan civileket parancsra lövő katonák képei erőteljesek voltak a filmvásznon. Ugyanakkor lelkesítő, pozitív jelenetekből sem volt hiány, ilyen például a taxis-összefogás, a szolidaritás kifejezése.
A filmfesztivál megnyutóján a koreai nagykövet a beszédében utalt arra, hogy nem egészen véletlen, hogy ezt a filmet választották ki most első vetítésre, hiszen az 1956-os forradalom és az 1980-as forradalom szellemisége hasonló volt, így a magyarok is együtt érezhetnek ennek a filmnek a szereplőivel. Nekem nagyon tetszett ez a film, örülök, hogy megnéztem.

Akárhány koreai filmeket vagy sorozatot nézek meg,soha nem csalodok benne. Egy ujabb remek munka került ki. Nagyon tetszett, és biztos újra nézem majd ha kezdenek elévülni az emlékei a filmnek.