Gaksital (2012–2012) 92% 19★

Általában nem szeretem az akció filmeket. A ’80-as/’90-es évek sok kihagythatatlan akció filmje is azért maradt ki számomra, mert egyszerűen nem vonz a sok lövöldözés, a sok hajsza, ölködés és vér, ez a történet mégis beszippantott, pedig lövöldözés, hajsza, ölködés és sok vér volt itt is.
Talán a főszereplőink közötti cica-egér játék tetszett, hogy ki kit becsül alá, ki áll épp egy lépéssel a másik előtt, s nem, nem a romantikus szálra gondolok itt, mert szerintem az pont, hogy rontott az élményen – Gaksital története kiemelkedő volt románc nélkül is. Nem, én a frenemies szálra gondolok, amelynél drukkoltam, hogy kerüljenek már mind a ketten ugyanarra az oldalra, tegyék félre azt a fránya gőgöt, amivel hajszolják mindketten az igazukat.
A történelmi időszak is tetszett, amelyikben játszódik a sztori. Mármint nem, nem maga az időszak tetszett, hanem az, hogy nem a megszokott történelmi korba repít a történet. Talán egyetlen filmben találkoztam még a ’20-as/’30-as évek Koreájával az viszont egy teljesen más szögből közelítette meg a japánok megszállásának idejét. Nehezen szoktam meg a kosztümöket, de valószínüleg azért, mert inkább a nyugati divathoz van hozzászokva a szemem, ami azt a korszakot illeti.
Mínusz egy pont a romantikus szál miatt. Alapból maga Mok Dan karakterét nem szerettem. Lehetett volna egy badass karakter is, de szerintem nem volt az, s a kémia is nagyon erőltetett volt spoiler
De nézzétek nyugodtan, én bátran ajánlom!

Wow… Nem is tudom hirtelen hogy hol kezdjem :D A rövid leírás alapján nem hittem volna hogy nekem tetszeni fog ez a sorozat. Hát rosszul hittem… Imádtam. Legszívesebben kb egyben ledaráltam volna az egészet :D Az eleje még nem fogott meg annyira, spoiler. Végig izgalmas volt, és számomra több váratlan fordulat is felbukkant benne. Nagyon bejött ez hogy nem csak koreai, hanem egy kicsi japán stílus is volt az egészben :D A vége nagyon tetszettspoiler A színészek nagyrészt szerintem jól alakítottak, a Shunji-t és Kang To-t játszók meg főleg.
Nekem ez egy kedvemcem lett és szerintem még marad is egy jó darabig, bátran ajánlom :D

Kellemesen csalódtam a sorozatban. Ugyan voltak gondok, de az első húsz rész és a legutolsó kárpótolt mindenért.
Bővebben: http://barbiolvas.blogspot.hu/2017/07/zorro-ujra-szinen…

Noh nézzük, először is leszögezném soha sem szerettem az 1900 utáni történelmet, se filmben, se könyvben, se sehogy:) Úgyhogy az első egy-két rész után kicsit felemás érzések keringtek bennem. Egy fura világ volt ez egyik oldalról kicsit modern másik oldalról meg, mintha Joseon-ban jártunk volna:) Úgyhogy végül ezt nem sorolnám a negatív dolgok közé, érdekes egyveleg volt.
Sztori hümm én végig úgy éreztem, hogy a történetet mindig az vitte előrébb, hogy Shunji véletlenül meglát valamit… de mindig:D mondjuk az is biztos, hogy 20 részbe is simán belefért volna (a cirkuszos részek kb egy az egyben kihagyhatók és sokszor a konspirációkat is túlnyújtják) . Az utolsó rész összetörte az ember szívét és bár szerintem pozitív a vége, ez korán sem annyira egyértelmű:( az emberek meg hullottak végig mint a legyek. Tegyük hozzá rájöttem a nyomó kötés mindenre gyógyír! Itt is szuper emberek voltak, olyan gyorsan gyógyultak halálos sérülésekből, mint a villám:D
Karakterek? alapvetően a karakterek nagyon jól voltak megírva, az már más kérdés hogy voltak eljátszva… Mok Dan karaktere jó volt, legalábbis fogjuk rá. Az elején még harcolt és badass nő volt , aztán mint mindig átment full supportba. Még ezzel nem is lett volna gond, de a színésznő…engem irritált:D amikor szimplán mosolygott is olyan mű volt, reméltem a drámában jobb lesz, hát nem. A LaRa-t alakító színésznő sokkal jobb volt, ki kellett volna cserélni a kettőt. Ezen kívül a szerelmi szállal sem voltam igazán kibékülve, szerintem totálisan felesleges volt a múltat erőltetni és LaRa felől én nagyobb kémiát éreztem, mint Mok Dan felől.
Ennyi negatív után mégis miért éri meg végigülni a 28 órát? Kang To és Shunji miatt…Egyik sem fekete vagy fehér karakter. Mindkettő kínlódik az élet rá osztott szerepében, próbálják védeni egymást, de mégis ellenségként kötnek ki. Mindkét színész szerintem nagyon jól játszotta a szerepét, megdolgoztak a pénzükért , mert ezernyi arcot kellett elővarázsolniuk:) A gyorsan hulló szupport karakterek többnyire hitelesek voltak. Voltak olyan szereplők akiket tényleg nagyon sajnáltam. OST-t is szerettem, és a harci jelenetek szépen koreografáltak voltak:)
Kinek? bár egy romantikus szál vezet végig a történeten, keveset szerepelnek együtt, tehát romantikát várók ne kezdjenek bele:) Akciódús, hazaszeretet tapintható, sok verés, nem kevés vér, sok halál, ahogy az egy szabadságharcról szóló sorozatban el is várható. A sok negatív véleményemtől függetlenül, szerintem egyszer, ha valakinek rettentő sok ideje van, mindenképp megéri végig nézni, ha másért nem a korszak megismeréséért.

Hát azért ez az utolsó rész nem volt semmi… Kitépte és még jól meg is taposta a szívemet.

Ez egy igencsak vegyes sorozat. Rengetegszer az volt az érzésem, hogy nem áll másból, mint verésből, kínzásból és verekedésből. A történet előrehaladását meg pusztán annak köszönhetjük, hogy csupa hozzá nem értő dogozik az Imperial Police-nál.
Nah, meg persze mindenki újabb esélyért könyörög és esküdözik, hogy ezúttal puszta kézzel végez Gaksital-lal, Oh Mok Dan-nal és az összes felkelővel.
Viszont közben mégis csak kap az ember egy történelem leckét, remek színészi játékot, egész jó (so-so) női karaktereket, jól megkomponált harci jeleneteket (amiket a Secret Garden óta nem tudok nem úgy nézni, hogy a színészek helyett ne a kaszkadőröket lássam). Szóval összességében megéri megnézni, de rohanni nem muszáj vele, hisz nem a klasszikus 16-20 részes verziót követi, hanem 28 részesre írták a történetet. Erre leginkább a karakterfejődések, karakter változások miatt van, volt szükség. Az első 10 rész után az ember álmában sem tudja összesakkozni, hogy hogy lesz itt a Jó meg a Rossz, annyira evidensen a jó a rossz és a rossz a jó. (értsd karakterek)
joo Woon és a Park Ki Woong zseniálisat alakítanak. Joo Woon-hoz már volt szerencsém a Tomorrow's Cantabile-ben, ahol totálisan más karaktere volt, de remekül hozta azt is. Hát itt megjelenítette számunkra a birodalomhű rendőrt, a bosszúszomjas magányos hőst és forradalom élére álló hazafit. Park Ki Woong-gal most találkoztam először, és meg kell, hogy mondjam el nem tudtam képzelni, hogy hogy lesz abból a kedves tanárbácsiból véres kezű, bosszúvágytól égő rendőrfőnök. De Ki Woong-nak maximálisan elhittem mindent. Jin Se Yeon-tól nem voltam elájulva, de azért lehetett volna sokkal rosszabb is. A karaktere – Oh Mok Dan – jól volt megírva, ő nem játszott nekem mindig elég hitelesen.
A sorozat történelmi alapokon nyugszik: Japánok megszállják Koreát, csatolják a birodalomhoz. Létezik egy koreai ellenállás, amihez maszkos hősünk csatlakozik, amikor rájön, hogy saját bosszúja egy sokkal nagyobb bosszú része. Itt megy a gyilkolás, látjuk is az akciókat, nem egy teljesen tiszta, ártatlan főhősünk van, nem, neki igenis vér tapad a kezéhez. A végkimenetel kvázi nem volt kérdéses: evidens, hogy itt nagy happy endről nem lesz szó. Na, de hogy egy kicsit sem kaptam – ill., de persze, egy kicsit igen, mondjuk úgy, hogy a nézőkre van bízva, hogy hogy képzelik el a folyatást – azért az szíven szúrt.
Nem tudom tízesre értékelni, mert egyrészt szerintem túl volt nyújtva a dolog, ill. rengetegszer ugyanazt a forgatókönyvet láttam. Az utolsó részek felülemelkednek a középrész kicsit unalmasabb folyásán, a legutolsó rész meg pláne. Aztán azért sem, mert a női karakterekkel nem voltam teljesen kibékülve, ill. szerintem ha már japán megszállás van, és minden hivatalt ők irányítanak, és minden ki van írva japánul, akkor a sorozat felének japánul kellett volna lemennie, felirattal. De mint tudjuk egy televíziós sorozat nem lesz feliratos, aki este munka után rogy le a fotelbe, hogy heti két részt megnézzen belőle, az nem olvasni szeretne. Hitelesebb lehetett volna, de ez már csak kekeckedés a részemről.
Viszont ezek után valami habkönnyű, szerelmes, „boldogan éltek, amíg meg nem…”-re van szükségem.