Ta Lai Le, Qing Bi Yan (2015–2016) 92% 18★

Egyértelműen 10 csillagos nálam ez a sori, nagyon gyorsan ledaráltam.
Végig izgalmas volt, lekötött, imádtam a karaktereit, a színészeket, az ügyeket…
Élveztem, ahogy rávezettek a megoldásokra, hagytak rá teret, hogy a néző is gondolkodhasson és sikerélménye legyen, de mégsem lett “gagyi”. Biztosat csak az elemzés után lehetett tudni.
Az előttem szólók már leírtak mindet, csak egyetérteni tudok. Egy icipicit keveselltem a romantikus szálat a második feléből, de ez sem volt zavaró, kárpótoltak minket mással.
A pasikat imádtam a sorozatban, a kedvencem Zi Yu lett. Ahh ilyen barátot mindenkinek!! <3
A főhősnőnkkel sem volt kifejezetten bajom, hál istennek nem kellett minden másodpercben megmenteni, viszont itt leírnám, hogy ez a 2. vagy 3. olyan kínai sorim, ahol a nők kb suttogva beszélnek. Olyan érzésem van, mintha ki lenne adva, mennyi decibel alatt kell végig teljesíteni, így mutatva, mennyire finom kis nők ők, még kiabálni sem tudnak, az nem illik. :D Nem tehetek róla, engem ez zavar kissé. Bár szerintem Weiwei az Love O2O-ból viszi a prímet. :P
Egy szó, mint száz: mindenkinek ajánlom a sorit, aki szereti a krimit. Annyira nem kemény, még a hozzám hasonló lágyabb lelkületű néző is megbirkózik vele. ^^

Noh nézzük : szuper kis sorozat volt ez:) Még nem láttam kínai thrillert/krimit, de szerencsére hasonlít a koreaira, ami mostanában igencsak kedvenc műfajom lett :)
Sztori jó, főleg a két főszereplőnk háttértörténete:) emellett az ügyek megoldása és a „nagyobb kép” :) Mondjuk azt én hozzátenném, hogy az ügyek megoldásánál 99%-ban eltaláltam elsőre ki az elkövető és igazából a főfőre is bejött a tippem:P ettől függetlenül végig izgalmas volt, mert biztos csak Simon eszmefuttatása után volt:P Igazából a sorozat két részre szakad, az elsőben „kisebb” ügyeket oldunk meg és Simon és Jenny évődését látjuk:) Nekem talán ez picit jobban bejött a humora miatt, ahogy Jenny kezelte Simont:) A második rész pedig már a főgonoszunké, itt a romantika szinte „eltűnik”, mármint itt már teljes elfogadás és szerelem van, de számomra az utolsó pár részig, mintha a szerelmi szál eltűnt volna. Ettől függetlenül a krimi szál teljesen lekötött, így annyira talán nem is hiányzott. Ami viszont engem kiakasztott, mi volt az spoiler ezen kívül igazából egyik sorozatgyilkosunknál sem kaptunk magyarázatot a miértre. A célt értem, de a mitől vált ilyenné az hiányzott számomra.
Karakterek? nah ez volt számomra a sorozat igazi erőssége, mind színészi játékban mint karakterekben:) Simon Bo karaktere zseniális, ahogy a teljesen zárkózott ember szép lassan kinyílik. Múltját tekintve teljesen érthető és brutális hidegvérrel oldja meg az ügyeket:) Jenny karaktere is nagyon tetszett, egyszer sem hátráltatja a főhősünket, nem csinál hülyeségeket, nem kell minden két percben megmenteni, amikor meg kell teljesen érthető a helyzet. Végig kitart és hű marad. Akit viszont Imádtam, az Fu Zi Yu volt, jesszus az a csóka:D Imádtam a barátságát Simonnal, az a hűség és mély szinte testvéri szeretet, ami összeköti őket:) Az ahogy a háttérből figyeli mi folyik Simon körül, de mindig ott van ha kell…:) Igazán irigylésre méltó a kapcsolatuk.
Kinek? kicsit romantikus, kicsit vígjáték (az első fele, másodikban 0 humor), nagyon nyomozós. Nem is annyira véres, de azért vannak benne durva jelenetek viszont mindenképp megéri:)

Thriller, krimi, meg még romantikus is. A színészek… nagyon jók! Ezek a pszichopaták… (csak én látom úgy, hogy nagyon sokan vannak az ázsiai sorozatokban?) A főszereplő Huo Wallace remekel, csakúgy, mint Wang Kai, Zhang Edward (Luyi Zhang, mér van ennyi neve egyetlen embernek?) meg Zheng Yin, bővült is a várólistám egyéb filmjeikkel. Őrült jó ez a sorozat!
Nagyon tetszett, ahogyan az eseteket rekonstruálják, ahogy föltárul egy-egy karakter természete, ahogy fejlődnek ők és a kapcsolataik egymással… Összetett, bonyolult sztori, ahogyan a karakterek is azok, de ne ijedjen meg senki, teljesen követhető, nincsenek elvarratlan szálak. Érik nagy meglepetések az embert közben; váratlan fordulatok, gyengéd és brutális jelenetek, minden volt itt.
Nagyon élveztem.

Hát ez nem semmi egy sorozat! Nem lehet mellette unatkozni, az egyszer biztos. :) Mindig történik benne valami és szó szerint az utolsó pillanatig fent tarja a feszültséget azzal, hogy csak az utolsó jelenetekben oldódik meg a fő pszichopata ügye.
És ha ez még nem elég, ott vannak az eredeti, tragikomikus karakterek. Pl. Simon Bo, aki zseniális a bűntények megoldásában, de az emberi kapcsolatokhoz kb. annyi affinitása van mint egy csigának a sushi készítéséhez. Aztán Jenny Jian – Simon újdonsült asszisztense – aki rendkívül csendes, de ha kell úgy odaszól Bo-nak, hogy attól egy normális embernek akkorára nőnének a szemei mint a telihold. (igen egy normálisnak, de nem Bo-nak) És ott van még Bo egyetlen barátja, Fu Ziyu, aki meg egyszerűen olyan mintha Mardel lépett volna ki a Flúgos futam egyik részéből. Mindig ott kuncog a háttérben, ha meg épp nem, akkor meg valamilyen extrém sporttal próbálja meg kinyírni magát.
Aztán mikor megkezdődnek a hátborzongató estek, mindenki összekapja magát és egy olyan nyomozást produkálnak hogy csak na! :)

Érdekes és izgalmas sorozat volt, és eleinte oda meg vissza voltam tőle, de az amerikai szál/kapcsolat nagyon nem tetszett, teljesen más a kínai és az amerikai életritmus, a társadalom, a kultúra, az értékrend, így olyan diszharmonikusnak éreztem ezt „a vonalat”. (Furcsa volt, hogy az amcsi FBI ezerrel pörög, Simon meg magában emésztgeti az eseményeket és próbálja összerakni fejben a megoldást). A történet elején olyan cuki volt a főszereplő pár romantikus „botladozása”, ahogy Simon a nulla EQ-s professzor „udvarolt” (a hátvéd és legjobb barát Fu Zi Yu „segítségével”) a fiatal, visszafogott, érzékeny, barátságos és intelligens Jian Yao-nak. Vicces és jópofa volt, ahogy a férfi minden eszközzel próbálta rávenni a lányt, hogy csatlakozzon hozzá a nyomozások során. Ez a kis rózsaszín „köd” enyhített a kegyetlen gyilkossági ügyek borús és nyomasztó hangulatán. A sorozat végére persze „elfújta a szél a rózsaszín ködöt”, a kínzás, lelki terror és a brutalitás vette át a helyét. Nagyon izgalmas és mozgalmas volt a végjáték, ahogy fokról-fokra derült fény ki mozgatja a szálakat a háttérből. A szereplők egy percig sem unatkoztak, ahogy én sem mellettük…