Szobok (2021) 91% 27★

Azt hittem, kiszakad a tüdőm a helyéről a film végére, annyira mart belülről a sírás. Igazság szerint nagyon nem erre számítottam, mert valami elvont sci-fit vártam, de annál sokkal mélyebb, és olyan görbe, hogy képtelenség kisimítani ezt a tükröt. Fejben valahogy nem érkeztem meg a film első háromnegyedéig – nehéz dolog az előítélet –, de aztán erőt vettem magamon, és csak figyeltem. Seo Bok az igaz ártatlanság és a gyermeki naivitás, egy színtiszta lélek, és minden szót a legigazabb értelmében használok most. Ilyen karaktert a valóéletben talán csak gyermekekben látni már. Szerettem volna átölelni és megsimogatni ezt a kis sünit és megvédeni minden nyomortól, emberi kapzsiságtól és önzőségtől. Nem is az volt a legfájdalmasabb, spoiler, hanem Ki Hun önzetlen védelme. Ő valóban megvédte. Na, akkor már tényleg azt éreztem, hogy a tüdőm egyszerűen kiszakadt belőlem.
Eredetileg akartam egy rövid értelmezést írni arról, hogyan láttam ezt a filmet, de a gondolatra is elfog a tehetetlen düh és az undor a gonosz ember iránt. Egy kicsit hagyom csitulni ezt az orkánt.
Update. spoiler Ez még egy héttel később is rendkívül felkavaró.

Kedvenc született. Nem egy olyan alkotás, amit hamar újra nézek majd. De a megválaszolatlan kérdések, még sokáig keringeni fognak a fejembe.
Miért is lenne jó halhatatlannak lenni. Mi az emberi lét értelme, és hasonlók, amit nagy gondolkodók se tudnak/tudtak megválaszolni.
Szenzációs alkotás!
Két kedvenc színészem (a sok közül) Gong Yoo és Part Bo-Gum. És a kedvenc gonoszom… csak a végén jöttem rá, hogy ő az! Nagyon sok sorozatban láttam már, Jo Woo-Jin

Úgy maradt meg sci-finek, hogy a hit, a halandóság, az elmúlás, az erkölcs témakörét boncolgatta. Ami lássuk be, nem egyszerű feladat.
Az elején főleg az járt a fejemben, mikor spoiler, hogy Seobok egy felnőtt testében ragadt 10 éves gyerek, aki a világot és a saját erejét próbálgatja. Park Bo-gum remek munkát végzett a szereppel.
Ma arra a kérdésre kellett válaszolnom, miért szeretem a koreai mozikat. A film vége erre remek kis válasz. Nem számítasz rá, mi fog történni oké, ez ennyi év után azért már nem teljesen igaz. Ha ez egy hollywoodi mozi lett volna, nem ezt látjuk a legvégén, az biztos.
És megint zseniálisan jó volt a filmzene. Jo Yeong-wook mondjuk nem is szokott csalódást okozni.

Számomra túl volt tolva a csöpp-csöpp faktor, de a sztori egyébként nem volt rossz. A megvalósítás viszont nem váltott ki belőlem semmit, így az egynek nem rossz kategória lett végül.