Szeretet nélkül (2017) 24

Loveless · Нелюбовь
127' · francia, orosz, német, belga · dráma 16

2 díj · 8 jelölés

Andrej Zvjagincev, az Oscar-díjra jelölt Leviatán rendezője a legújabb filmjével a zsűri díját nyerte el Cannes-ban. A Szeretet nélkül a képmutató és kilátástalan orosz hétköznapokba enged bepillantást, egy válófélben lévő család és hirtelen eltűnő fiuk drámáján keresztül.

A… [tovább]

orosz · magyar

Szereposztás

Maryana SpivakZsenya
Yanina HopeBarátnő
Aleksey RozinBorisz
Matvey NovikovAlyosha
Marina VasilevaMasha
Andris KeissAnton
Hirdetés

Kedvencelte 4

Várólistára tette 103


Kiemelt értékelések

Little_Monster 

Nyomasztó, fájdalmas, döbbenetes, elképesztően aktuális film, remek arányérzékkel elkészítve. Nem könnyű darab és nem jó nézni, mégis hatalmas élmény. Szavak nélkül többet mesél, mint a dialógusokkal megpakolt filmek többsége. A néző bőre alá kúszik és vele tart még a film vége után is sokáig.

Raving

Hú… csaknem két hete láttam ezt a filmet, de még mindig itt van velem egyfajta nyomasztó lidércnyomásként, olyan, mint a Törzs (2014) c. film után menni le a mozi lépcsőjén és duplán hallani a lépéseket…
(Most meg zsigeri szégyenérzet tölt el, valahányszor elővenném az okostelefonom.)
Zvjagincev nagyszerű rendező. Már a Leviatán-tól is elállt a szavam, de ez abszolút mestermű.
Számomra ez a tökéletes film. Erőteljes, hatásos, de nem hatásvadász; releváns, aktuális, közéleti, szociográfiai jellegű alkotás, de elegánsan kerüli ki az összes klisét és csapdát, ami rontaná az arányokat, vagy szájbarágóssá tenné a tartalmat. Egészen újszerűen nyúl a témához, és mutatja be a válást; a családi problémákat; a generációkon átgyűrűző szeretetlenséget; a valláson, vállalatokon, politikán, közéleten át ható mintázatokat; a globalizáció és a helyi mentalitások, bürokrácia, államműködés sajátos keveredését; és még a gender témát is, anélkül, hogy állást foglalna a csömörig felfújt gender-vitán belül. Mindennapian (nem szélsőségesen) szörnyűséges embereket mutat meg, úgy, hogy elborzasztja a nézőt tőlük is, önmagától is, de segít megérteni, sőt, sajnálni őket.

Elsőre főleg két dolog feltűnő:
1. Zjagincev nem hagyja, hogy a néző a nyomorral magyarázza a történéseket, vagy az elvonja a figyelmét – egy középosztálybeli nukleáris családot látunk, gazdagon berendezett, tágas panellakásban. /Már ha ez ilyen torz, magyaros középosztály is – sokat lehetne vitatkozni róla, hogy milyen címke illene erre a társadalmi rétegre./ Az előzetesben látható elhagyatott uszodaépületen kívül semmi sem lepukkant, még a tömegközlekedési járművek is jobban festenek, mint például a budapestiek. (Ugyanakkor azt sem mondhatni, hogy teljesen globalizált és nyugatias környezet – érdekes az összhatás.)

2. Nagyon sok film készült már a szülei válásától szenvedő, elhanyagolt gyerekekről. Ezek jellemzően elsősorban a gyerek szemszögéből mutatják be a családot és az eseményeket. Itt viszont a kisfiú körülbelül az első 10-15 percben látható (és körülbelül 3 mondatot kap összesen) – mégis az egyik legtömörebb, legjobb bemutatás, amit ebben a témában eddig láttam –, és az eltűnését követően előlünk is teljesen eltűnik (na ő az egyetlen, aki el tudja hagyni az eltompult vegetálás vs. szemellenzős egocentrizmus mintázatát, és kilép az egészből a francba). Az összes szereplő közül róla kapjuk a legkevesebb információt. Aleksej/Ayosha a filmnézők előtt ugyanannyira a perifériára, vagy a szomszéd szobába / a WC ajtó mögé szorul, mint a saját szülei előtt – az operatőri munka is kiválóan segít ebben. Szinte teljesen a szülők tompa, önközpontú, mindenki másra érzéketlen nézőpontjából ismerjük meg a családi viszonyokat. Itt minden a helyén van, a rendezőt, a forgatókönyvet, az operatőrt, a színészeket stb. egyaránt dicséri, hogy a család és az egyének előtörténete, egyéni tragédiái, szenvedései és „bűnei” mennyire élesen, jól kivehetően körvonalazódinak ki anélkül, hogy ez egyszer is közhelyessé vagy banálissá válna.
Bemutatja a globalizáció, a mai technológia, a YOLO-szemlélet, a politikai kommunikáció, a félelemkeltés, a vállalatok, a modern élet családokra gyakorolt hatását, de emellett nem mismásolja el a korábbi generációk és az egyének felelősségét sem.

Fontos film, szerintem érdemes lenne minél több embernek megnéznie.
Az idei idegen nyelvű Oscar-jelöltek között nagyon szurkolok a Testről és lélekről-nek, de a Szeretet nélkül talán még jobban megérdemelné a díjat.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján