Szerelmi vérszomj (1971) 56% 5★

Tekintve, hogy az IMDB-n ez a film már majdnem megüti a hét egész pontot, nagy tétben tennék most rá, hogy a modern filmnéző számára a giallo egy szent tehén státuszban leledző műfaj – végül is érthető, ötvenéves olasz mozikhoz kevesen lyukadnak ki manapság véletlenül, bizonyosan nem előismeret nélkül ül le valaki az efféle alkotások elé.

Jól indult nálam a Szerelmi vérszomj: Sergio Martioni alig két évvel ezt követően forgatta le a Torzó című hasonszőrű műfajgyakorlatát, ami szerintem máig is ütőképes és abszolút vállalható korai slasher lett, elképesztően ütős izgalomfaktorral. Ebből a moziból éppen ez az utolsó, kritikus összetevő hiányzott csak – sosem érkezett meg az a torokszorító feszültség, ami a Torzót olyan durván lebilincselővé tette.
Megkaptuk helyette Edwige Fenech-et, akit természetesen jó nézni a kamera előtt, meg egy nagy rakás fedetlen női mellett, ami akkoriban sokak számára biztosan többször-nézőssé tette a filmet, de a giallóra jó esetben jellemző fülledt és veszélyes erotikát egy kis meztelenkedés még nem tudja biztosítani. Itt is inkább érzi magát a néző a húspiacon, ráadásul a meztelenség a jelenetek nagy részében teljesen öncélú és erőltetett is.
Plusz pont járhat a cselekmény felépítésére és a történet fordulataira, bár ezt a Snitten közölt leírás már-már konkrétan elspoilerezi.

„Hiteles”, igazi giallo, de vastagon nincs ott a műfaj legjobbjai között. A régimódi horrorfilmek kedvelői természetesen bátran megnézhetik!