Szakadt függöny (1966) 66% 34★

Manfrednak sajátos érvelése van, „kombinálja a matematikai logikát a romantikus következetlenséggel”. (Később Armstrong is erre a módszerre hivatkozik, ironikusan.) Nem nehéz ezt szerzői krédónak olvasni.
Igen jó film, az utolsó harmadára kissé veszít a lendületéből, de addig szinte hibátlan Hitchcock. Noha nem távolodott el tőle teljesen soha, ebben a korszakában látványos a némafilmes hagyomány felé fordulás. Rendkívül redukált mise en scene, lásd a briliáns múzeumi epizódot. És megint egy főhős, aki lélekszakadva menekülne a házasság elől.

Nem lett kedvenc Hitchcocktól. Készített ő ennél jobb kémtörténetet is. Ettől függetlenül nézhető, és van benne némi feszültség, de inkább a végén. Julie Andrews kicsit szokatlan volt; folyton azt vártam, mikor fakad dalra.

Fura egy kémfilm volt, némely elgondolás kicsit abszurd, de lehet csak mai szemmel, kár hogy nem tudom korabeli szemüvegen át nézni. Paul Newman nekem nem volt hiteles fizikusként, a közös jelent a német fizikussal nagyon erőltetettnek hatott, kissé komikusnak is.

Nos, egy ember megölését még senki sem ábrázolta ilyen abszurdan, már-már viccesen. Az, hogy az egész a vasfüggöny mögött játszódik, a német professzor nevéről folyamatosan a csoki jutott eszembe, Julie Andrews tágra nyílt szeme inkább az ártatlan gyermekekhez, semmint a kémfilmekhez illik…mókás volt, nah.
El tudom képzelni, hogy az orvosnőt játszó színésznő kérésére a Paul Newman meztelen felsőtestének tapogatását többször is fel kellett venni.
Vicces volt, némi izgalommal a végén. Mai szemmel inkább humorosak a filmjei, semmint túlzott izgatottságra okot adóak.
És hogy mennyien kedvelik Hitchcock filmjeit. A mozi tulajdonképpen tömve volt a vetítéskor!