Steins;Gate (2011–2011) 89% 50★

Ez egy kiváló anime, ami nem véletlenül kerül bele oly sok toplistába. Csavaros, izgalmas, rejtélyes, romantikus káosz, ami a történet előrehaladtával mégis egységes egésszé tud válni. Szól lelki sérülésekről, gyógyulásról, kapzsiságról, hanyagságról, rossz döntésekről, bűntudatról, igaz barátságról, szerelemről, kitartásról, felnövésről, összetartásról, és nem utolsó sorban időutazásról mindezt tetszetős csomagolásban tálalva. Csak ajánlani tudom, akár az animék világába való bevezetés gyanánt is. Valószínűleg lesz, aki abbahagyja majd kezdetben lassan folydogáló cselekménye miatt, de higgyétek el, érdemes megtekinteni minden egyes pillanatát.

Bővebben: http://barbiolvas.blogspot.com/2020/03/a-leanymento-akc…

Elhamarkodott döntés tőlem a tíz csillag, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy 0%-ban befolyásolt ebben az a túlzott pozitív előítélet, amit az idézett elő, hogy a barátomnak ez a kedvenc animéje, de legyünk őszinték, meg is érdemli.
Az időutazás egy olyan téma, amiből még soha senkinek nem sikerült logikai bakik nélkül kijönnie, de a Steins; Gate megcsinálta. Én legalábbis nem vettem észre logikai bakikat. Méghozzá úgy, hogy az időutazás mellett az időhurok témájába is belemegy, azaz érinti az időutazás mind két legmacerásabb ágát. És ezt úgy sikerült elérniük, hogy egyrészt, a forgatókönyvírók tényleg értettek ehhez. Érthetően levezették a szabályokat, a határokat, és tartották is ehhez magukat. Ide kapcsolódik a másik ok, ami miatt el tudták kerülni a logikai bakikat, az pedig az, hogy a sorozat teljes első felét ezen szabályok felépítésére szentelték. Érthetően és logikusan fel van vezetve ez a szál, és tartotta is magát a saját szabályaihoz, nem dobálózott fölöslegesen a paradoxonokkal meg anomáliákkal.
Aztán a sorozat felénél robban a bomba, és onnantól kezdve tömény thriller az egész, és egy nagyon súlyos karakterdráma, Okabe Rintaro, avagy becenevén Okarin, avagy művésznevén Hyouoin Kyoma, avagy címén az Önjelölt Őrült Tudós, köré fog fókuszálódni.
Történetről itt nemigen beszélhetünk. Beszéljünk a karakterekről!
Okabe kezdetben kissé idegesítő volt, de nagyon szerethető karakter lett belőle. Amikor egy karakter ennyire törődik a barátaival, az számomra mindig ugrik egyet a szememben. Ami vele kapcsolatban azonban a legvégéig zavart, hogy annak ellenére, hogy elvileg nagyon okos, egyszer sem láttam annak. Sőt, néha még kicsit lassú is a felfogása.
A másik főszereplő Makise Kurisu, aki nagyon szerethető és összetett jellem ő is. Alapvetően nagyon szeretem az ilyen karaktereket. Az ilyen fajta tsunderéket. spoiler
Ők ketten a legfontosabbak. Még mellékebb főszereplő Mayuri (akivel különösebben semmi probléma nincs, csak az, hogy egyszerűen nem értem, hogy mit keres a tudósok között), és Daru (aki őszintén a legidegesítőbb karakter maradt végig a sorozatban. És sajnos haszna is volt, így nem mondhatom, hogy „minek rakták bele?”).
Főbb mellékszereplők közül Suzuhát (megkockáztatom, hogy ő volt a kedvencem, bár Kurisu is elég esélyes lenne erre a címre), és Moekát (aki állandóan ugrált az „imádom" és az „utálom" között, ami a hozzá való viszonyulásomat illeti) érdemes megemlíteni.
Mellékszereplőknek pedig itt van Feyris (aki sokkal jobb karakter, mint aminek elsőre tűnt), Rukát (hótugyanaz, mint az előbb), Mr. Braun (na, ő marha idegesítő volt) és Mr. Braun lánya.
Az mondjuk kissé zavart, hogy – ezt egyik animében sem díjaztam, és itt sem – hogy minden cseszett lánykarakter a főhősbe szerelmes. Alias Sword Art Online meg Clannad, meg az összes többi ilyen. Sőt, nem is csak a lánykarakterek! De erről ennyit.
A sztori kezdetben szépen lassan építi fel a karaktereit, a világát és az időutazást, közben pedig utalásokat kapunk a fő történetszálra. Minden egyes karaktert megismertet, a kapcsolatokat közöttük. Mélyíti a főhőst, mindemellett pedig az időutazást logikusan levezeti.
A 12.rész volt az, ahol robbant a bomba, és onnantól kezdve megállás nélkül pörgött a cselekmény. Egy nagyon nyomasztó thriller lett belőle, és éppen ezért mondom, hogy nem szabad feladni az első rész után. Az első rész amúgy nagyon fontos cselekményileg, így átugrani sem lehet, azonban nagy negatívum, hogy akkor is pocsék kezdés. Bedob a mélyvízbe, és teljesen olyan érzésem volt, mintha a sorozat közepének álltam volna neki, Okabe pedig elviselhetetlenül irritáló volt.
De lényegében ez az anime az ő karakterfejlődése köré épül.
Az időutazást pedig tényleg egyedülállóan kezeli. Fokozatosan látjuk, hogy kezdetben csak egy banánt küldenek a múltba, utána üzeneteket, majd gondolatokat végül pedig a tényleges időutazás is megtörténik.
És ezzel együtt jön minden, ami szokott. A sorozat nagy mértékben foglalkozik a pillangó-hatással (azaz a múltban történő legapróbb változás óriási, a jelenünkre kifejtett hatásával), a sorssal, a párhuzamos idővonalakkal. Mindemellett pedig fokozatosan látjuk Okabe fejlődését. Akármennyire is vallja magát őrült tudósnak, akármennyire is tűnik önzőnek és nagyképűnek, Okabe egy rettentően emberi karakter. És első sorban őmiatta működik ennyire a Steins; Gate. A befejezés is nagyszerű volt (bár ha két résszel korábban lezárják, akkor lehet, hogy ugyanilyen jó lett volna), és összességében tényleg egy kiváló anime a Steins; Gate.
Ezt az animét mindenképpen ajánlom, még akkor is, ha nem szereted az animéket. Vagy a science fictiont. Ha meg szereted, akkor meg végképp állj neki.
Egy intelligens, csavaros és meglepően bátor időutazós thriller, egy karakterdrámába csomagolva. Annak pedig elsőrangú.

Fantasztikus. Nem véletlenül dicsérik annyian és annyira, mert tényleg rendkívüli anime. Az első fele igaz, nem túl komoly, elég bohókás, de a második felénél akkora és olyan hirtelen váltás történt, hogy azt sem tudtam, merre nézzek. A közepétől kezdve nagyon izgalmas, alig bírtam levenni róla a szemem. Rengeteg nehéz kérdést felvet, főleg Okabe cselekedetein keresztül. Okabét nagyon megszerettem, annyi mindent kellett átélnie, hogy az hihetetlen. A másik szereplő, akit megkedveltem, az Kurisu, hiszen ő volt Okabe legnagyobb segítsége, és az ő ötletei és tervei nélkül nem biztos, hogy Okabe elérhette volna a céljait. A lassan kibontakozó szerelmi szál egyáltalán nem zavaró, sőt szerintem nagyon aranyos és szépen kidolgozott. :) Az opening zseniális, de az ending sajnos annyira nem tetszett. (De nem baj, kárpótol az opening érte. :D)
Abszolút kedvenc, nem is kérdés! :)

Legjobb időutazós történet, amit valaha láttam, nem csak az anime műfajon belül.
Benne van a tudományos háttér (miért is lehetséges az időutazás a világukban), a multiverzum elmélet (elágazó univerzumok), és számos utalás más időutazós történetre, személyre, összeesküvés-elméletre, a „gonosz” CERN-re.
A történet olyan kőkemény morális dilemmákból álló utazásra küldi a szereplőket, és főképp a főszereplő Okabét, hogy azt már nézni is sok.
Ezenkívül olyan apróságokra is figyeltek, mint pl igazi karakterfejlődést csak egy személy kapott, aki minden időutazásra emlékezett. A többiek sokszor ugyanazokat a napokat ismételték a tudtukon kívül, ezért lényegében olyanok voltak, mint az első részekben. Zseniális. A történet mindenképp 10 pont. Van értelme másodjára is megnézni, mert sok apró utalást először még fel sem fedezünk.

Gondolkodom még, hogy 9 vagy 10 pontra értékeljem. Igazság szerint azért tökéletesnek nem látom, pl a zenéjében nincs semmi különleges, és a szokásos japán körítést nem tudom lehámozni róla: a férfi-nő közötti szexuális feszültségből fakadó szócsaták elég bénák már ennyi idősen. De ha japánok lennénk, talán mi is ilyenek lennénk ;)
Engem jobban érdekelt volna, ha még többet kapunk a főszereplő párosból, de el kell fogadnom, hogy ez elsősorban nem egy szerelmi történet. És erre ott van a többi kiegészítő rész.

A legjobb időutazós történet amit láttam. Nem mondanám, hogy hű de újszerű dolgokkal operált, mégis valahogy friss volt az egész. Az elején aggódtam, hogy nem fogja beváltani a hozzáfűzött reményeket, de aztán rákapcsolt és hozta amit kell.

Az eleje annyira nem tetszett, lassan is haladtam vele (és nem csak azért, mert közben mást is néztem), de a végére nagyon jó kis anime lett belőle, bár kedvenc az nem lett.
A legtöbb szereplőt is megkedveltem, egyedül Mayuri irrtált nagyon a folytonos „Tütürüüü”-vel, de a végére már őt elviseltem.

Abszulút legjobb időutazós történet amit valaha láttam, és nem csak az Anime kategórián belül. Pedig szinte az összes valamire való időutazós sztorit megnéztem már. Miután mégnéztem azt gondoltam „nem tudom valaha lesz-e még egy időutazós sztori amit értelme lesz megnézni ezek után, ez kimerítette a lehetőségeket”. Nehéz röviden erről az élményről írni, annyi zseniális pontja van ennek a sorozatnak, hogy egy hete próbálom megemészteni, de még mindig hat rám. Nagyon rég nem volt olyan, hogy valami új gondolatot ébresszen bennem, de ennek a sorozatnak sikerült. Azt viszont erősen javaslom mindenkinek, hogy ha elkezded nézni a sorozatot nézd végig, mert ha az elején abbahagyod, azt fogod hinni, hogy ez egy túl értékelt sorozat :) Egyébként maga a sorozat nincs tele teljesen új ötletekkel, viszont a régi ötletek újszerűen és jóval komplexebben vannak felhasználva, mint bárhol eddig.

A grafika + a hangok nem az legerősebb elemei a szériának, bár teljesen rendben vannak, de semmi extra. Mindkettőt 8 / 10-re értékelném, más animékkel összehasonlítva. Szóval tisztességes iparosmunka. Azonban sehol nem vont le a széria értékéből sem a zene sem a vizuál, hozta a szükséges szintent, ezért azt gondolom hogy tökéletesen megfelel ehhez az animéhez. Számomra bármilyen tv-s produkció esetében a végső értékelésnél a látvány vagy a hangok csak akkor számítanak bele, ha nem ütik meg a mű élvezetéhez szükséges szintet. (A hangok közül talán kiemelném, a Belive Me / Gate of Steiner című betétdalt, az eléggé fülbemászó.)

A számomra fontos elemeiben, névlegesen történet és a karaterek szinte tökéletesen teljesít, néhol még „jobban is”. Szóval 10/10. Ha lehetne 11/10et adnék neki, kis fanboykodással.

Ami nekem nem volt oké az az Opening és az Ending dalok. Szerintem, nem passzoltak az anime hangulatához, de ezt már megszoktam az animék nagy részének gagyi az Opening/Endingje (bár ez szubjektív nyilván). Eddig talán az Ergo Proxy meg az Elven Lied aminek maradandó, hangulathoz passzoló Openingje volt számomra. Bár ez az anime összértékét számomra cseppet sem befolyásolja.

Még egy apróság, így magyar szemmel nézve, kicsit a japán kultúra fura lehet animékben járatlan nézők számára.

Spoilerekkel egybekötött szubjektív értékelés:
spoiler

spoiler

spoiler

spoiler

spoiler

Bevallom eleinte kicsit érthetetlen volt számomra,hogy miért ennyire felkapott anime ez. Tetszett,nem volt rossz de nem értettem.Aztán úgy a 12.résznél jött a nagy bumm és nem volt megállás.Marhára jól összerakott darab volt,érdekes szereplőkkel,jó humorral,fordulatokkal(amiket azért a részben vagy kb 1 résszel előtte kitalálhatsz de eleinte meg nem tudnád mondani.Vegyük itt példának a ki az apa,meg az FB kiléte dolgot.). A végére számítottam még valami nagyobb csavarra,de ettől még jó volt. Több jó kis időutazós sorozat/anime kellene.
És a szerelmi szál! Komolyan mondom engem a sorozatok,animék többségében idegesíteni szokott,mert azon kívül,hogy kb semmit nem adnak a storyhoz még sokszor nincsenek is jól kivitelezve vagy/és erőltetve vannak. Itt viszont remekül kivitelezték és spoiler
Amúgy a sorozathoz ajánlott az úgymond „25. rész”,szerintem úgy lesz csak teljes a sorozat.
Mindenkinek ajánlom,és ha esetleg az elején felakarnátok adni,ne tegyétek! :D

A tökéletes sorozat, amit az időutazásról alkotott teóriáink hátulütőinek drámai bemutatásával kapcsolatban csak csinálni lehetett.
Sok elgondolkodtató, néhol morbid, de valós emberi szituációkba és azok kijavítását lehetővé tevő más helyzetekbe csöppent bele részről-részre ez a remekmű.
És pont az ilyen helyzetek miatt tudott kialakítani szerethető karaktereket.
Noha a maga módján némely szereplő nem tudja sokszor hova tenni magát egyes helyzetekben (mint lásd Okarin), de ez teszi őket néha emberibbé.

Számomra ez már most favorit :D

Eleinte nem tetszett, mert az egész valahogy túl homályos volt, néha el is untam magam. Kb a felénél jártam, amikor igazán beindult, onnantól kezdve nem volt megállás. ^^ Ez volt az első időutazós animém, és nem csalódtam benne. :) Imádtam ahogy szép lassan értelmet nyernek a dolgok, imádtam a humort, a fordulatokat, a karaktereket.. különösen Okarin és Kurisu nőtt a szívemhez, de Mayuri is olyan cuki, „Tüttürüü”! :3
Kedvenc nálam nem lett, de még így is kötelező darabnak gondolom, mert nagyon epic! ;D