Steins;Gate: Déja vu – Az emlékezeti csalódások okozta teher (2013) 80% 16★

Az OVA-nál elfelejtettem írni, hogy a Steins Gate-et (a második évadról nem tudok nyilatkozni, lévén, hogy azt még nem láttam) akkor nézted teljesen végig, ha az OVA-t is láttad, mert teljes mértékben hozzátartozik a cselekményhez. Ugyanez igaz a movie-ra is.
Hogy mi? Ezek nem tartoznak a kánonba? Basszus, de igen, ezek részei a kánonnak! Mindegy, hogy ki mit mond!
Azért a movie második felében kicsit csalódtam Kurisuban. spoiler

Érdekes látni, hogy itt (a sorozattal ellentétben) Kurisu kell megmentse Rintarou-t. A hangulat elragadó, a grafika remek, végig lehet izgulni a filmben. Akkor mégis mi a gond? A történet egy kicsit kevéssé van átgondolva, mint ahogy azt elvárnánk a sorozat után. Persze bőven nem rossz, de ahogy végül megoldódik vagy nem oldódik meg a Rintarou eltűnése, arra messze szánhattak volna egy kicsit több időt. Sajnos, a sorozattal ellentétben is csak a karakterek viszik a filmet, a történet nem. Ennek ellenére én nem bántam meg a megtekintését.

Értékelésem az első évadról itt is érvényes:

„Legjobb időutazós történet, amit valaha láttam, nem csak az anime műfajon belül.
Benne van a tudományos háttér (miért is lehetséges az időutazás a világukban), a multiverzum elmélet (elágazó univerzumok), és számos utalás más időutazós történetre, személyre, összeesküvés-elméletre, a „gonosz” CERN-re.
A történet olyan kőkemény morális dilemmákból álló utazásra küldi a szereplőket, és főképp a főszereplő Okabét, hogy azt már nézni is sok.
Ezenkívül olyan apróságokra is figyeltek, mint pl igazi karakterfejlődést csak egy személy kapott, aki minden időutazásra emlékezett. A többiek sokszor ugyanazokat a napokat ismételték a tudtukon kívül, ezért lényegében olyanok voltak, mint az első részekben. Zseniális. A történet mindenképp 10 pont. Van értelme másodjára is megnézni, mert sok apró utalást először még fel sem fedezünk.

Gondolkodom még, hogy 9 vagy 10 pontra értékeljem. Igazság szerint azért tökéletesnek nem látom, pl a zenéjében nincs semmi különleges, és a szokásos japán körítést nem tudom lehámozni róla: a férfi-nő közötti szexuális feszültségből fakadó szócsaták elég bénák már ennyi idősen. De ha japánok lennénk, talán mi is ilyenek lennénk ;)
Engem jobban érdekelt volna, ha még többet kapunk a főszereplő párosból, de el kell fogadnom, hogy ez elsősorban nem egy szerelmi történet. És erre ott van a többi kiegészítő rész.”