Hybrid Child (2014–2015) 91% 36★

Nakamura Shungiku azonos címet viselő mangája az egyik kedvenc shounen ai témájú alkotásom. Teljesen mindegy, hányszor olvasom, minden alkalommal szó szerint könnyekig hatódom tőle, és egyszerűen nem bírom abbahagyni a bőgést. Azt kell mondanom, örülhetnek a rajongók; a Hybrid Child tökéletes adaptáció lett, gyönyörűen követi a mangát, és még úgy is kiemelkedő alkotás, hogy csupán csak négy részes kis szösszenet.

A téma alapvetően nagyon érdekes. Nakamura-sensei szerencsére nem ment bele a részletekbe; nem akarta megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Ez azért jó, mert nem ábrándítja ki a nézőt/olvasót semmilyen eszement ötlettel, és egyszerűen csak lehet hinni a csodában. Azért is örvendetes dolog ez, mert történetileg az anime (bár nem tudom pontosan elhelyezni) körülbelül az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején játszódhat, mindenképpen az első világháború előtt. Egy ilyen közegbe nagyon bonyolult lett volna tudományosan belemagyarázni az egész hibrides történetet. De tényleg nem is kell, mindenkinek a fantáziájára van bízva a dolog és nincs az embernek hiányérzete.

Ahogy a mangaka összes adaptációjáért, ezért is a Studio Deen felelt. 2014-es animálásról van szó, ennek köszönhetően a karakterek haladtak a korral, de szépen megőrizték a klasszikus Nakamura-stílust. A stúdió munkájával nem minden műnél voltam elégedett, itt viszont nagyszerűnek találtam, sehol nem láttam csúnyának a karaktereket. Olyannyira nem, hogy Hazuki szerintem a leggyönyörűbb férfi lett, akit a Studio Deen Nakamura Shungiku munkáiból alkotott.

Az animének csak endingje van, ami nem baj, hiszen rengeteg időt elvenne a konkrét történetből, ha lenne még egy opening is. Ami viszont meglepően zseniális, az az OST. Hijiri Anze elképesztő munkát végzett, nagyon érzelmes és nagyon hatásos zenéket komponált. Hallgassátok meg, megéri.

Mint említettem, a történetet nagyszerűen adaptálták, mindent úgy ültettek át, ahogy kellett. Tartottam attól, hogy nem lesz rám hatással, de tévedtem; rendesen bőgtem több soron is. Én teljes mértékben elégedett vagyok, többször nézős lesz ez is, pont ahogy a manga is ezerszer olvasós.

Nekem hatalmas élmény volt, ezért mindenkinek ajánlom, aki nem zárkózik el a shounen ai műfajtól.

A Hibrid Gyermek ötlete nagyon érdekes és különleges, jó kis minisororozat volt ez. A második rész mondjuk nekem nem tetszett. A negyedik rész pedig padlóra küldött, szinte végig sírtam az egészet. Nem hiszem, hogy valaha újranézném, nekem ez túl fájdalmas.

Imádtam. Gyönyörű a zenéje, ütős a mondanivalója, tele van érzelemmel és különleges atmoszférája van. Zseniális. Szép. A hangulata engem távolról Baricco melankóliáját juttatta eszembe.

Szerintem mindenki, aki látta az utolsó két részt, az legalább megkönnyezte … én szó szerint bőgtem rajta :D (igen, igen megint a zene)
De mégis annyira szép…kb. 4-szer néztem újra.

Félve néztem meg, valahogy még mindig nem vagyok kibékülve az anime műfajjal, de milyen jól tettem, hogy végül mégis rászántam magam…! Az első kettő gyönyörű történet, nem is nagyon találok rá szavakat; több ez, mint szerelem, több, mint barátság, több, mint szolga-úr / gazda-nevelt hierarchia. Az utolsó két rész helyett inkább még az első kettőhöz hasonlókat néztem volna, de végül is érdekes volt, ahogy összekapcsolták az epizódokat.
Kedvenc lett. Abszolút.

Nagyon tetszett, de végtelenül szomorú is az egész. Gyönyörű *-*

Nagyon tetszett ez a kis minisorozat,a 2. részt kivéve. Kellemes volt, és az érzelmeket is annyira jól átadta. Legnagyobb kedvencem a 3. és 4. rész volt, hihetetlenül jól összekötötték a két részt és adtak ezzel egy keretet a sorozatnak. Hát én az utolsó jeleneteit végigsírtam, hihetetlenül erős befejezés lett.
A grafikával nem voltam teljesen kibékülve, az első részben eléggé bántotta a szemem.
Nagyon tetszett ez a „Hibrid Gyermek” dolog elképzelés, tisztára jó lenne a valóságban is.

Jó történet volt, főleg a harmadik. És ezúttal hála égnek nem egy hosszú, több kötetes mangából csíptek ki három sztorit. A grafika annyira nem tetszett azért.