Ez Yokozawa Takafumi története, akit a sorozatból már jól ismerünk. Egyrészt ő a Marukawa Kiadó eladási osztályának rettegett vezetője, másrészt Takano Masamune közeli barátja. Yokozawa személyes tragédiája, hogy többre vágyik tőle, mint barátság.
A film ott kezdődik, ahol a sorozat… [tovább]
A Sekaiichi-univerzumban ez a páros a második kedvencem. Nagyon üdítő látvány érett, felnőtt férfiakat látni a képernyőn, bár mindig volt egy olyan érzésem Yokozawával kapcsolatban, hogy ő igazából semének készült, csak aztán változott a terv. Ezt leginkább az alkotó jellegzetes uke-seme ábrázolásának felborulása igazolta számomra. Tény, ami tény, morcos főnökünk igen-igen tsundere tulajdonságokkal bír, ami engem néha kiborított, de ettől függetlenül nagyon aranyosak voltak mindketten.
Kellett egy olyan történet, amiben Nakamura Shungiku csalódott, szerelmes és féltékeny karakterének boldogsága biztosítva lesz, és íme, meg is kaptuk. Én nagyon szeretem az eredetit, szóval örültem az animált változatnak. Viszont a Studio Deen munkája nem mindig tetszett, néha kifejezetten csúnya volt a látvány, és ami magát a filmet illeti, túlzottan nem estem mély elragadtatásba. Sajnos végig ott motoszkált a fejemben, hogy ehhez a csillám-yaoi műfajhoz bizony már öreg vagyok.
A történet felépítésével nincs baj, de a vége túl hirtelen, ráadásul pont akkor fejeződik be a sztori, amikor kezdődnie kéne. Kirishima nagyon vonzó személyiség és én Yokozawát is kedvelem, abszolút működőképesnek látom őket.
Kiknek ajánlom: A Sekaiichi Hatsukoi szerelmeseinek, de leginkább azoknak, akik nem tudták elviselni, hogy Yokozawa Takafumi szívét összetörték. Meg persze minden más érdeklődő személynek, hiszen a shounen ai minimális, a sztori pedig az előzmények nélkül is érthető és élvezhető.
Yokozawát annyira nem kedveltem a sorozatban, ettől függetlenül ki nem hagyhattam ezt a részt. És végül teljesen kellemesen csalódtam mind Yokozawában, mind a történetben. Kár, hogy mire megszerettem, már hopp, vége is lett. Kirishima szerintem tökéletesen illik Yokozawához (mondjuk Kirishimának jobb hangot is választhattak volna) és a sztori is jó volt, csak tényleg olyan hirtelen lett vége. Ami még zavart az a grafika. A sorozatban nem tűnt fel, de itt Yokozawa olyan furán, aránytalanul volt megrajzolva, hogy néha nem tudtam, sírjak vagy nevessek. Ezeket leszámítva jó kis részt volt, érdekes, vicces, szerethető.
Kirishima: Adj egy esélyt! Egy ilyen megátalkodott marha szerelmét nálam jobban úgysem tudná viszonozni senki! Igaz, van egy gyerekem – de ez szerintem pluszpont.
Yokozawa: Az se baj, hogy kicsinyes és féltékenykedő vagyok?
Kirishima: Ha érezni fogod, hogy feltétel nélkül szeretnek, eszedbe sem jut majd féltékenykedni! De engem az sem zavarna. Csak azt bizonyítaná, hogy fontos vagyok neked.
Kirishima: (…) egy ideje már igazán szerelmes vagy belém, nem igaz?
Yokozawa: Nem vagy te egy kicsit elszállva magadtól…?
Yokozawa: Tudod, egy ideje már gondolkodom rajta, nincs-e valami agybajod!
Kirishima: Lehet, hogy van!
 | Összehasonlítás |
