Rómeó és Júlia (2007–2007) 80% 44★

Tetszett az anime koncepciója; Neo Veronának sikerült elérnie, hogy ne érezzem elcsépeltnek a végtelenedik feldolgozását a történetnek. Jót tett a fantasy világ, az meg főleg, hogy Juliet sokkal belevalóbb lett a szokásosnál. Romeo az elején nagyon naiv volt, mégis bájos és szerethető maradt a karaktere. Valamiért azonban mégsem szippantott be az anime; elég sokáig untam és végig azt éreztem, hogy sok ez a huszonnégy epizód. Tényleg sok minden tetszett; például az, hogy összemosták a Shakespeare-világokat és Tybalt illetve Benvolio is pozitív meglepetést okoztak. Kalandos animének sem rossz és a romantika is a helyén van, mégsem hiszem, hogy valaha újranézném.

Már láthattunk számos Rómeó és Júlia feldolgozást, és azt kell mondanom, ez az egyik legérdekesebb. Az alapkoncepció maradt, tehát ráismerhetünk Shakespeare eredeti művére, viszont egy teljesen új világ tárult elénk ebben az animében. Nagyon tetszett, ahogy fantasy köntöst borítottak erre a boldog-szomorú történetre, és kicsit más megvilágításba helyezték. Egyáltalán nem volt zavaró ez az újfajta megközelítése a történetnek. Az igaz, hogy lassú lefolyású volt, így az elején kicsit unalmasnak éreztem, de aztán szerencsére gőzerővel berobbant, és csak úgy robogott a végkifejletig. Sajnos Rómeó és Júlia sorsa Neo Verona történelmében sem végződhetett úgy, ahogyan azt szerettük volna, viszont nagyon szép lezárás kapott az anime. Az egész világ felépítése tetszett, majdhogynem tökéletes volt. Korához képest még a grafikára sem lehet panasz. A zene pedig csodálatosan szép. Könnyet is csalt a szemembe a zárlat, ahogyan elbúcsúznak ettőt a tragikus szerelemtől. A második opening szólal meg endingként, és ez a dal személyes kedvencemmé vált. Az alkotók megváltoztatták egy-két Shakespeare személyiségét. Itt a Montague és Capulet ellentét magyarázatára is fény derül. Miért is volt elátkozva ez a szerelem. Főgonoszként Montague-t köszönthetjük a színen, aki aztán tényleg nem mutat semmi emberséget, és csak az okoz neki örömet, ha rettegnek tőle az emberek. De milyen boldogság ez? Hogy lehet így élni, hogy a harag rág belülről? Az, ha félünk szeretni, nem indokolja, hogy gazemberré váljunk, és gyengeségünket úgy palástoljuk, hogy másoknak szenvedést és fájdalmat okozunk. Montague ezt tette, és önmaga okozta a saját vesztét. Mi értelme a hatalomnak, ha már senki sem szeret, csak félve, sőt rettegve tisztelnek? Ezt sosem fogom megérteni. Mercutio jelleme is megváltozott, ő egy akaratgyenge talpnyaló lett, aki végül beleőrül ebbe az egészbe. A barát árulóvá vált. Júlia egy erős, határozott női karakter, aki vörös Forgószélként söpör végig a városon, és segít az embereknek. Rómeó az elején roppant naív és gyenge jellem, de miután kinyílik a szeme, képes kiállni az igazáért. Az alkotók még Shakespeare-t is belecsempészték a történetbe, és nagyon tetszett, hogy folyamatosan alakult ki papíron, azaz a fejében az a darab, amit ismerhetünk. Tybalt is szimpatikus volt a maga visszafogott határozottságával. Benvolio boldogságának is örültem, őt is megkedveltem. Valóban hű barátja volt Rómeónak, nem úgy, mint Mercutio. Szerintem teljesen rendben van ez az anime. A fiktív karakterek barátságosan elfértek a Rómeó és Júlia színdarab eredeti karakterei mellett. Kedvencem sajnos nem lett az anime, mert eléggé vontatottan indult, de szerencsére a történet feltalálta magát útközben, és egészen nyolc csillagig sikerült tartania az ütemet.

A legnagyobb pozitív csalódásom szerintem az elmúlt időszakban! Teljes mértékben azt hittem, hogy megint valami gagyi verziója a klasszikus történetnek, és halálra fogom magamat rajta unni.. Szerencsére tévedtem!
Nagyon nagyon megszerettem, el sem tudom mondani mennyire! Bár a klasszikushoz képest, egy-két szereplőnek a személyisége kicsit máshogy jött le, bár az is lehet, hogy csak átértékeltem őket. Nagyon tetszett ez a fantasy vonal benne, amiért amúgy alapvetően nem mindig vagyok oda, de itt tökéletes volt.
Az opening nagyon tetszett, bár mire végre felfogtam a dalt, már szerintem eltelt vagy 6 epizód, de az most mindegy… xD Az endingen pedig eléggé meglepődtem amúgy, nem egy ilyen számra számítottam, de nekem teljes mértékben tetszett.
Amitől még nagyon tartottam az animével kapcsolatban az a grafikája volt. Mivel egy 2007-es animéről beszélünk, a grafika vagy éppen az effektek ebben az időszakban még nem nagyon voltak a helyzet magaslatán, viszont ebben az animében szerintem egészen rendben volt minden. A grafika nem volt csúnya, otromba CGI sem volt, ami számomra egy szép nagy plusz pontot jelent!
Összességében a történet is nagyon tetszett, jó volt egy picit megvariált változatot látni ebből a történetből is, mindenből szépen, egyenletesen kapott, a fantasy oldalról és a klasszikus oldalról is. Én nagyon tudom ajánlani mindenkinek, aki szerette az eredeti Rómeó és Júliát, és szeretne belőle látni egy igazi animés változatot!

Érdekes feldolgozás volt, de nem rossz. Tetszett a világ, amit bemutattak, a karakterek is érdekesek voltak, főleg, hogy egy-két szereplő teljesen más szerepet, jellemet kapott, mint eredetileg. Az új szereplőket is remekül beleépítették a történetbe. Ugyan, akiket eredetileg kedveltem nem mindet sikerült itt megkedvelnem, sőt egyenesen ellenszenvesnek bizonyult. A történet néha egy picit lapos volt, de szerencsére nem jellemző az egész animére. Volt benne izgalom és dráma egyaránt. A vége pedig még könnyeket is csal a néző szemébe.
A grafika is rendben volt, bár néha egy picit lehetett volna szebb is. A zenék csodaszépek, és illettek a történethez. Különösen az opening és az első ending tetszett nagyon.
Összességében egy nagyon jó fantasy-romantikus anime lett, csak ajánlani tudom.

Egyik legkedvesebb Rómeó és Júlia feldolgozásom.
Tetszett a világ felépítése, a fantasy elemeket is jól illesztették be a történetbe, és a Pegazusok. <3 :D ( Kell nekem is egy Pegazus, mennyire jó lenne már vele szárnyalni a munkahelyemre, biztos sokkal boldogabban jönnék. :D )
A karakterek szerethetőek, Júlia különösen nagy kedvencem lett. Szeretem az erős női karaktereket, és ő pont ilyen.
A grafika nagyon szép lett, a zenék fenomenálisak! Atya ég az az opening! Az eddig látottak közül a leggyönyörűbb és a legjobban összerakott! Az a dal pedig… nem lehet elfelejteni.
Egy dolog nem tetszett, a mindenki spoiler .
Röviden tömören egy nagyon jó feldolgozás, sok drámával,szerelemmel és gyönyörű zenékkel.
Az utolsó részekhez papírzsepi beszerzése ajánlott :)

Sokkal jobban tetszett, mint az eredeti, sokkal érdekesebb volt, a fantasy rész is érdekes volt, de leginkább ez a harcos vonal, vörös forgószél stb., ez az ami a legjobban tetszett ebben a verzióban.
Néha kicsit már nekem sok volt ez a nagy szerelem, nem is Júlia és Rómeó lett a kedvencem. Persze nem mondom, mindketten nagyon jó emberek voltak, a végére pedig azért egyre jobban szimpatikusabbak is lettek és persze azért még kis fiatalok voltak mindketten az elején, szóval azért ezt is figyelembe kell vennem. A kedvenceim azért a mellékszereplők voltak mindenképp. Kedvenceim: Az orvos, Francisco és Curio.
A magyar szinkron nagyon jó volt. Bár a végén a kis srác Petruchio nevét rosszul mondta, persze nem számít, de feltűnt. :D
Illetve a társadalomkritikája tetszett egyébként még nagyon.
Már több feldolgozást viszont nem tudnék végignézni, egyre kevésbé szeretem a Rómeó és Júliát (nem mintha valaha is igazán szerettem volna, de régen nem volt vele bajom, most már idegesít egyre jobban), ezt is csak azért tudtam végignézni, mert szerencsére azért ez eléggé más volt, sokkal több volt benne, mint az eredeti történetben.

Mindegyik feldolgozásban más a kedvencem. Itt speciel Tybalt, miért is ne? Ő a legtitokzatosabb, legkomolyabb karakter, mindenki más vinnyog mindenért. Júlia még elég badass volt, keményebb volt Rómeónál, aki bár csak 16-20 éves körüli (ki tudja), szóval még gyerek, de ettől még idegesítő volt, hogy nem volt képes férfiként viselkedni. Júlia karaktere ezzel szemben tényleg elég jó volt: kiállt magáért, a családért, az elesettekért. Képes volt kardot rántani ha arra volt szükség.
Rómeó talán ott fejlődött kicsit, amikor a bányába került, ott felnőtt kicsit, bár az meg kell hagyni, hogy azért becsületes, önérzetes srác, a nyivákolása ellenére ezt még tudtam is becsülni benne. Az apját megtudtam volna folytani egy kanál vízben.
A mágikus részét a dolgoknak kicsit feleslegesnek találtam, a végére viszont összeállít, hogy miért is rakták bele.

Nagyon régóta várt rám ez a sorozat, szerintem még bőven gimnazista voltam (vagy talán kezdő egyetemista), amikor felfigyeltem rá, és bár volt egy korszakom, amikor rengeteg animét néztem, ez valamiért kimaradt. Most viszont volt rá időm, hogy pótoljam, és egyáltalán nem bántam meg. Kezdem azzal, hogy az opening az egyik legszebb és legérzelmesebb, amit valaha láttam, azt már korábban rongyosra néztem/hallgattam. Nekem kimondottan tetszett a karakterek és a világ ábrázolása (itt most ténylegesen a rajzra gondolok), de azt el kell ismerni, hogy nem mindig fektettek hangsúlyt a minőségre. Alapjáraton az is tetszett, ahogyan feldolgozták a Rómeó és Júlia sztorit, nagyon élveztem ezt a félig-meddig fantasyvilágot, és annak is volt értelme, hogy csak az alapokat hagyták meg, de minden mást megváltoztattak, így valóban lehetett izgulni, hogy mi fog történni a következő részben. Azt mondjuk nem értem, hogy mi értelme volt annak, hogy a szereplőket rangom más Shakespeare-karakterekről nevezték el, legalább lett volna minimális közük a saját drámájukban betöltött szerepükhöz, de így kicsit neccesnek érzem a „W. S. drámái nyomán” megjegyzést. És persze, voltak töltelékjelenetek bőven, sőt, töltelékepizódok is, aminek a tartalmát körülbelül 2 percben össze lehetett volna foglalni, de hát lássuk be, hogy ez a sztori nem is bír el 24x22 percet.