A tavasz az új tanév kezdetét jelenti a kamamurai alsó-középiskolásoknak. Egy új cserediák, *Ryoichi Kyogoku* érkezik a 8. osztályosokhoz. Ám még ez előtt találkozik történetünk központi alakjával, mondhatni későbbi főhősével, *Seki Kenji*vel. Nem mindennapi első találkozáshoz van szerencséjük… [tovább]
Várólistára tette 14
Kiemelt értékelések
Nihilchan
Nulla előismerettel vágtam bele ebbe a mozifilmbe, aminek igen tetszetős borítója vett rá a megtekintésre. Sajnos igen nagyot csalódtam benne, ugyanis a probléma ott kezdődik, hogy nem is nagyon tudom megfogalmazni még azt sem, miről akart szólni a történet. Az érzelmekről? Az emberek pusztulásáról? Az időutazásról? Az egész egy hatalmas katyvasz volt, ami minden műfajt magába akart tömöríteni, ugyanakkor sci-fi létére ritka erőtlen, sokszor unalmas maradt, és ez a lényegesnek tűnő elem, vagyis az időutazás, mintha lényegtelen és kicsiny mellékszál maradt volna a drámai romantika mellett, mely sokszor már-már parodisztikus volt. Értitek? Nem? Nos, én sem értettem mindent az anime során.
A szereplők elég sablonosak, nem adnak túl sokat, de valamilyen szinten szerethetőek, bár nagyrészt hidegen hagyott a viselkedésük, a gondolkodásuk és az érzéseik is. A cselekmény nagyon lassan indult be, talán a harmincadik perc körül láttam először úgy, hogy most végre történni fog valami, de ugyanaz a kéz, ami fél percig a nézőt simogatta, a következő pillanatban hatalmas pofont adott és a sztori visszasüllyedt a majdnem kiszáradt mederben való vergődéshez. Annyira értetlen volt számomra ez az időutazós szál, hogy nem is szeretnék tovább rágódni rajta. Ettől függetlenül még lehetett volna egy jó iskolai romantika, drámai elemekkel fűszerezve. A szerelmi háromszögek és sokszögek nem nekem valók, de legalább okot adnak a szenvedésre. A probléma itt igazából Kenji parodisztikus jellemével volt, ugyanis a legdrámaibb pillanatokat is sikeresen elrontotta. A végére mintha minimálisan észhez tért volna, és némi agyra is szert tett, de ekkor már annyira kusza volt a történet, hogy a sok magyarázás egybefolyó sületlenséggé változott, és nem csupán magyarázatokat, de lezárást sem kaptunk. A szerelmi szálra fogjuk rá, hogy igen.
Ugyanakkor, bár eddig semmi szépet és jót nem mondtam, van valami az animében, ami képes volt viszonylag lekötni. Kétségkívül volt benne valami, ami miatt képes voltam nézni, de nem tudom elmagyarázni, mi az. A zene jó volt, Debussy Clair de Lune műve szépen átfutott a hangulaton, tetszettek a Shakespeare-utalások is (Szentivánéji Álom), a néha giccsesnek ható túl tökéletes animációba pedig szerelmes voltam, bár a lenyűgöző színhasználat és hátterek mellett ugyanakkor néha sokáig tartottak az állóképek.
Összegezve, szinte semmi értelmet nem sikerült találnom az animében, mindenki értelmezheti a maga kedve szerint, de komoly sci-fit ne tessék várni, mert köze sincs hozzá. Egyszer meg lehetett nézni, is mint írtam, volt benne valami, ami kicsit elbűvölt, ezért hirtelen felindulásból túlértékeltem szerintem, de ez van. Szép volt, jó (?) volt, de egyszer bőven sok volt.
