A filmtörténet egyik legnagyobb rendezőóriásának, az 1999-ben elhunyt Stanley Kubrick-nak életművét mutatja be ez a rendkívül izgalmas dokumentumfilm, melyben azon pályatársai beszélnek róla, akik mesterüknek, példaképüknek tekintették: Steven Spielberg, Martin Scorsese, Woody Allen, Alan… [tovább]
Stanley Kubrick: Egy élet a film tükrében (2001) 8★
Szereposztás
Várólistára tette 30
Kiemelt értékelések
Nem lehetett könnyű ember a rendező, a perfekcionizmusa színészt és munkatársakat próbáló volt, de az az igazság, hogy a filmjei őt igazolták… Szinte minden filmje botrány és vita tárgya volt. A kritikusok nem bírták megemészteni a dolgait, a közönség szerette, a katolikusok hol betiltották, hol kitüntették… egyszóval mindenkire hatással volt, még akkor is, ha nem értették. Nálam ez a zseni fogalma…
Érdekes, izgalmas és megosztó témákhoz nyúlt, és a legtöbbje könyvadaptáció: Nabokov, Arthur C. Clarke, Burgess stb. egymástól teljesen különböző írók, más és más világképpel, de valahogy a kezében, mégis annyira összeillő dolgok… Nagyon kíváncsi lettem volna, hogy mit hoz össze Napóleonról…
Ebből a filmből kiderül az is, hogy a filmzenéket hogyan kezelte, és hogy a klasszikus zenét hogyan sikerült belopnia és méltó helyre helyeznie a filmzenék világában… és akik a filmes technikai részletek iránt érdeklődnek, ők is nagyon sok infót kapnak. Bár én nem vagyok egy nagy kütyürész, még engem is lenyűgözött a dolog, bár lehet pont azért…
Másfelől viszont jó volt látni, hogy a munkamoráljáról keringő pletykák és történetek mennyire kontrasztban állnak a családjához való hozzáállásával. Egy családcentrikus, macskás öregúr képe is árnyalja a rendező mítoszokkal körülvett alakját.
Szóval zseni volt, nehéz ember, de kihozta a körülötte lévőkből a maximumot, még ha ez nem is volt senki számára sem könnyű sétagalopp… A filmjeit látva, szerintem megérte. Mindegyik ütős, filmtörténeti remekmű, de nem a könnyen emészthető fajtából, amit én egyáltalán nem bánok…
Ez, véleményem szerint, egy nagyon jól összerakott, érdekes és informatív dokumentumfilm: nem véletlenül láttam már annyiszor. Noha Kubrick zsenialitását és bizony, nem ritkán kellemetlen természetét is bemutatja (nem, továbbra se vagyok benne biztos, hogy dolgoznék vele, ha még élne és lehetőségem adódna rá :'D), jó volt látni a családja körében is, ahol, természetesen, már egy egészen más arca jelenik meg. A kedvencem egyébként az volt, ahogy (miközben kamerázott) azzal sürgette Anya lányát, hogy emelje már le a kishúgát arról a forgóhintáról, hogy hát már megy a felvétel! :D Nos, igen: a rendező magánemberként is csak rendező :DD