A 11 éves Cyril Catoul igazi rossz gyerek: makacs, agresszív és felelőtlen. Apja megelégelve eddigi életét a fiút gyermekotthonba dugja, és egy másik városba költözik. Cyril miután rájön, hogy nem ideiglenesen került oda, biciklijével apja keresésére indul. Eleinte nem hajlandó elfogadni a… [tovább]
Kedvencelte 3
Várólistára tette 37
Kiemelt értékelések
Jó film.
Valahol hasonlít a Truffaut filmek hangulatára (a téma meg ugye némileg a 400 csapásra), de nem nevezném utánérzésnek.
Sok érdekes dolog van a filmben, amikről jól el lehet beszélgetni utána.
Csak egyet említek: spoiler
Tulajdonképpen egyszerű film, olyan, mintha a rendező nem akarna nekünk semmit elmondani, vagy megmutatni, csak éppen hagyja megtörténni a dolgokat. Nem tűnik föl semmilyen szándékoltság a filmben. Tudjuk persze jól, hogy ez a rendező ügyessége és elve volt, de maga a rendezés számomra nagyon háttérbe húzódó, miközben valahogy mégis nagyon személyes az egész nézőpont. (Lehet, hogy épp ez a fajta hozzállás okozta számomra a truffaut-i hangulatot – és persze a film francia-belga háttere is.)
Jó lenne, ha a magyar gyermekotthonokról és gyermekvédelemről is hasonló jókat láthatnánk, mint itt a filmben.
Mert ember talán még lenne a gyermekek megmentésére.
Az erők találkozásáról szól nekem ez a történet. A féktelen, kirobbanó és a nyugodt megtartó erő találkozik és egymásba simul. Bár néha már soknak tűnik a viszontagság, de végül azzal álltam fel a film után, hogy igen, ezek mind kellettek ahhoz, hogy hiteles legyen a végkifejlet. Szép film.
Amikor gyomorgörcsöt kapsz egy filmtől, és ökölbe rándul… nos mindened. Ehhez nagyon értenek Dardennék. Most még egy dühös, ártatlan, naiv kisfiúval is jól gyomorszájon vágnak. Könyvekben is főleg ezek a történetek találnak meg, most már filmen is… De szükség van rájuk, hogy kihúzzuk a fejünket a homokból.
A szokásos nyomasztó történet Dardenne-éktől. Ha felébred benned a düh filmnézés közben a szereplők iránt, az azt jelenti, hogy valami nagyon nincs rendben a világgal, ahol ilyenek a történetek.