Soosanghan Gajungboo (2013–2013) 80% 1★

Nah most nem lebeszélni akarok senkit és a japán verziót sem láttam, de tuti jobban jár mindenki időben, ha azt a 11 részes sorozatot nézi meg ehelyett:P Félre ne értsen senki nem volt ez rossz, de a 20 részt röhögve bele lehetett volna tömni 12 részbe…
Magát a sztorit tulajdonképpen két részre osztanám. Az első tíz rész arról szól, ahogy Bok Nyeo szép lassan megnyeri magának a kis családot és szétesz minket a kíváncsiság, hogy mi is történt a múltjában…a második 10 részben pedig előkerül a fájdalmas múlt.
A sorozat erőssége talán a karakterei, az ami mindenképp tetszett, hogy Mindegyik karakter fejlődik a sorozat folyamán, az utolsó mellékszereplőkig. Choi Ji Woonak nem lehetett egyszerű dolga, a legnehezebb azt eljátszani, hogy zéró érzelem látszódjon rajtad és mégis a néző úgy érezze tudja mit érzel belül. Kedves apuka az elején irtózatosan töketlen volt… komolyan ilyen tesze-tosza férfit még nem láttam,de a végére belőle is férfit és családapát faragtak :) Az, amit azért már az elején pozitív volt nála, hogy sosem hazudott az érzelmeiről, még a gyerekeinek sem. A gyerekek imádni valóak voltak, mindegyik a maga kis problémájával és egyéniségével. Support karakterek szuperek voltak, az állandóan zsörtölődő nagypapa, a hóbortos igazgatónő, az ügyetlen ügyefogyott sógornő, a középiskolai zenekar, az idióta hentes és a szomszédasszony, még Bitch 1.0-a is szépen fejlődik a legvégéig. Az akit mégis kiemelnék (lehet gond van velem) az a „gonoszunk”. Hihetetlen jól játszotta a megszállottat , mondjuk ilyen szempontból a gonosz oldal szerintem mindig nagyobb kihívás a színészek számára, mivel egy jó „gonosz” általában sok rétű. Ebben az esetben megszállott imádat és emiatt az elferdült értékrend. Az ember nem tudja megbocsátani , amit tett, mégis lassan azon veszed észre magad, hogy megsajnálod… hisz ő csak azt akarta, hogy szeresse, de az út amin próbálta elérni…kicsit furcsának tartom, hogy Song Jong Ho munkásságát látva csak mellékszerepeket kapott. Ahogy nézem a listát, talán ebben volt a legnagyobb szerepe. Kár érte:)
Kinek? romantikát ne várjuk, dráma van is meg nem is. A plakát alapján valami darkosra számítottam, de a sorozat első fele inkább megmosolyogtatott, mintsem megriasszon. Második fele már, mint mindig komolyabb hangvételű, érzékenyebbeknek elkelhet a zsepi. Engem csak az utolsó rész „viselt meg” . Ez a családi kapcsolatokról és tragédiákról szól, hogy képesek vagyunk-e felállni egy lehetetlen helyzetből.