Snoopy és Charlie Brown – A Peanuts Film (2015) 76% 43★

Nagy csalódás. Ez nem film, hanem rövidfilmek összefércelt egyvelege, jobban mondva egy rövidfilm és egy szkeccssorozat. Utóbbi Snoopy regényes képzelgése, ami alig kapcsolódik Charlie Brown történetéhez, és többnyire nagyon fárasztó. Nagyjából annyi a funkciója mint a minyonoknak: aranyos figurák tartalmatlan és főleg fantáziátlan burleszkjelenetekben bohóckodnak. Ez egy filmhez kevés, ahhoz viszont elég, hogy ellehessen adni a sok kacatot a játékboltokban.
A másik, Charlie Brown szerelembe esése pont elég lehetne egy rövidfilmhez, nem a legjobb, de legalább filmként értelmezhető. Ami miatt ez számomra talán még nagyobb csalódás, az a Charlie Brown Christmas c. klasszikus kisfilm. Abban Charlie, ha nem is felismeri, de megérzi a végletesen és visszavonhatatlanul elhibázott teremtést, képtelen beilleszkedni a társadalomba és részt venni annak (kiüresedett) rítusaiban, ezért erőt vesz rajta a mélabú. A vége persze megadja – a feltehetőleg átmeneti – feloldást. Ebben az animációs filmben viszont Charlie egyszerűen csak egy ügyetlen kisfiú, aki mindent elbénáz.
Javára írom, hogy a legtöbb amerikai animációs filmmel ellentétben, ez valamennyire tényleg kihasználja a médium adta lehetőségeket, vannak benne frappáns vizuális megoldások.

Bárki, bármit mond, nekem tetszett. Persze nem egy maradandó alkotás, amire évek múlva is emlékezni fogunk. De arra jó, hogy egy hosszú nap végén kikapcsoljon az ember. Nem tagadom, néha még nemcsak elmosolyodtam olyan „Jaj de édes, gyerekszerelem” módon, hanem volt vagy két alkalom, amikor nevettem is.
Egy aranyos mese, főleg gyerekeknek, de felnőtt fejjel is lehet élvezni. Milliószor rosszabb meséket/animációs filmeket is láttam az utóbbi években. Talán túl sokat is.
Azt pedig hozzá kell tennem, hogy különösen tetszett a stílus. Ahogy a modern számítógépes grafika vegyítve van a képregényes mozzanatokkal, részletekkel.

Gyerekként nagyon szerettem Snoopy és a Peanuts sorozatot. Képregényben és a korai egész estés filmeket is. (Snoopy gyere haza – és a feledhetetlen betét dalok mai napig szívemhez közeliek) Persze, hogy az első hírek alapján szorongva vártam a CGI-be ültetett Peanuts mozit.

Valljuk be, jogos volt az előítélet, mert az eredeti kreatív jogokat vasmarokkal kézben tartó Charles M. Schulz (Snoopy alkotója) időközben elhunyt. De aztán a megnyugtató hír is szárnyra kapott, a Schulz örökösök forgatókönyv íróként részt vesznek a készítésben, ami azért bizodalomra adott okot.

És lőn világosság, az új Snoopy mozi maximálisan hozta az elvárásokat. Kezdve az animáció minőségével, remekül ötvözték a színorgiát a képregényben megszokott puritán látványvilággal.

Snoopy és a The Peanuts majd 30 év után visszatértek, és teszik ezt Schulz örökségéhez méltó, szórakoztató, kifejezetten bájos filmben. Azt azért nem árt tudni, hogy Snoopy és Charlie Brown nem a szokványos fiú és kutyája történeteket szaporítják. Snoopy és Woodstock mindig csak mint megfigyelőként, néha néha részeseiként vannak jelen a gyerekek életében, és ehhez igazodik a film is. De többet nem köhögök el róla, tessék megnézni mert Snoopy visszatért, és hű maradt régi önmagához :-)

Itt külön kiemelve dicsérném rommá a szinkron készítőit, mert fantasztikus munkát végeztek. Végre a gyerekeket gyerekek szinkronizálják. És bár nem tudom kik voltak a magyar mikrofonok mögött, ezúton is hatalmas pacsi nekik, nagyon szép munkát végeztek!

A film megnézése után csak arra tudtam gondolni, hogy ha ennyire hű tud maradni az eredeti szellemiségéhez egy mese mai mainstream fergetegben…. hát akkor most már el lehetne gondolkodni egy Kázmér és Huba mozifilmen :-D