Skip Beat! (2008–2009) 87% 31★

A fő problémám ezzel a sorozattal, hogy kevés. A manga nagy kedvencem, és hiába húzódik már évtizedek óta, mindig várom a folytatást. Az anime nagyon jól indított, a zene rögtön megtetszett, a grafika jó, a szinkron hangokkal nincsen semmi problémám, és az elején még a történetet is elég jól követte. Tetszett a reklámos rész, kifejezetten jó lett szerintem a training centeres rész is, Sho promo videója pedig viszi a pálmát. Mioról nem is beszélve, aki jó volt „élőben” látni. Viszont… a vége teljesen semmilyen. Nem tudom, lehet azért lett egy 25. rész, hogy legyen valami lezárás, mert nem rendeltek be több évadot? A Dark Moonos részek a mangában nagyon jók, rengeteg vicces illetve drámai jelenettel és ebből az animeben nagyon keveset kapunk csak. Hiányzik az a rész, ahol Kyoko Mizukit játsza, illetve Mizuki és Katsuki jelenete, miután Ren visszatér a forgatásra. Az utána lévő részekről nem is beszélve: Natsu, Heel siblings, Moko-san és Hio-kun, stb.
Annyi az előnye, hogy így megint el akarom olvasni a mangát, hogy kitöltse az űrt, amit az anime hagyott. Szóval igazából jó ez, adaptációnak az első két harmada teljesen oké, de a vége kevés. Talán, ha lett volna újabb évad nem lenne ennyire hiányérzetem…

Hihetetlenül aranyos történet, sokszor megnevettetett . Egyetlen hatalmas problémám a vége, annyira vártam , hogy Kyoko és Ren együtt játszanak. Akkora a függő vég, hogy már fájdalmas:P Sok mindent sejtet, de ez Kevés volt:) Simán elnéztem volna még 2-3 évadot belőle:)
Update: akinek a vége nagyon sokkoló hiányt okoz : van egy ebből készült dorama Extravagant Challenge néven fut:) a manga után ott kicsit egészebb képet kapunk (mintha kapnánk még 2-3 rész animét), bár ott is erősen képzeletünkre van bízva a vége:)

nagyon szeretem a mangát így nem volt kérdés hogy ez is a kedvencem lesz, szerencsére egész korrekt az adaptáció, csak fájóan kevés, még csak ezek után vannak az érzelmileg izgalmas részek. Kár, hogy nem kapott folytatást.

Annyira szerettem!
A legtöbb shoujo műfajú animével az a problémám, hogy a főszereplő vagy egy jellegtelen senki, vagy egy idegesítő görcs, aki nem bír kilátni a maga által kreált „problémái” mögül, és nem képes elfogadni, hogy másokkal is történhetnek rossz dolgok. Ne értsetek félre, imádom ezt a műfajt, mert ha viszont értelmes főszereplőt kapunk, abból valami baromi jó is kisülhet. Ez volt a helyzet itt is, egy olyan élettel teli, izgalmas és mégis megérthető lányt kaptunk, aki miatt megérte megnézni. Ugyan pár rész után viszonylag kiismerhetőek voltak a reakciói, mégis újra és újra meg tudott lepni.
Persze nem véletlenül sablonkarakter majdnem minden főszereplő; ha nem így lenne, nagyobb lenne az esélye annak, hogy nem szinpatikus a nézőnek. És ha egy ilyen sorozatban, ahol gyakorlatilag kizárólag a főszereplő tartja életben a cselekményt és ő szinte minden humor forrása, ha az adott nézőnek nem rokonszenves, az egész sorozat értelmét veszti.
Szerencsére én végig imádtam Kyokot, ezért a „befejezésén” (nem hinném, hogy ezt annak lehet nevezni) kívül az animével is így voltam.
Plusz pont volt, hogy nem a tipikus „első látásra szerelem” volt, hanem lassan fejlődött a kapcsolatuk – kár, hogy félbeszakadt…(a többiek már annyit írtak a borzalmas „végkifejletről”, hogy nekem nem kell kifejtenem:)

Nagyon sokat vártam ennek az animének a megnézésével. Mikor el kezdtem aznimézni kb. 6 éve akkor futottam bele. 3x próbálkoztam vele, hogy meg nézem, de nem sikerült. De most ennyi én után meg néztem, és nem bántam meg, hogy csak most láttam. Miután végig néztem és rá jöttem, hogy vannak olyan animék amikhez úgy mond „fel kell nőni” és szerintem ez nálam most jött el. Nagyon imádtam minden egyes percet és ugyan így vagyok a mangájával is. Borzasztóan jó és már alig vvárom, hogy mi lesz Kyoukoval és Rennel. Titokban reménykedem, hogy még folytatják egy nap az animéjét, vagy egy élőszereplős japán doramával meg lepnek.