Az egész úgy indul, mint egy rövidhír az esti lapokból. Párizs. Bűneset, semmi nyom. A rendőrség tanácstalan. Ahogy azt titokban sokszor megteszik, egy „extraszenz” segítségéhez folyamodnak. A különleges képességű ember külföldi, keletről jön és úgy nevezi magát, Simon. Ahogy megérkezik,… [tovább]
Simon mágus (1999) 45★
Képek 3
Szereposztás
Andorai Péter | Simon |
---|---|
Halász Péter | Péter |
Julie Delarme | Jeanne |
Hubert Koundé | Paul |
Nagy Mari | tolmács |
Hervé Dubourjal | prefektus |
Kedvencelte 18
Várólistára tette 40
Kiemelt értékelések
A Bibliában Simon, a mágus pénzért akarja megvásárolni Péter apostoltól a Szent Lélek ajándékát. Innen ered a simonia, vagyis a lelki hivatalok pénzért, önző érdekből való megvásárlásának megnevezése.
Ebben a filmben egy reciprok képet látunk, nem bibliai környezetben. S voltaképpen nem is parafrázist készített a rendező. (Vagy valamit nagyon benéztem.) Itt Péter az, aki a népszerűséget, a pénzt hajhássza, imád a fotósok célpontja lenne, kétszáz Rolls Royce-ot érő Bentley-ben furikázik, de a csodái: trükkök. Simonnak ezzel szemben elege van a népszerűségből, s bár pénzért dolgozik, nem a csodákra hajt, és menekül a népszerűség elől.
Párizsba hívják, egy bűnügyet megoldani: megoldja, de a megoldásnak semmi köze a csodához. De Simon nem csodátlan: már a pályaudvarra érkezve hétköznapi csodába ütközik, a bájos arcú, kedves mosolyú Jeanne személyében. Aki ott és azonnal csodát tesz. Egyszer és soha többet, a továbbiakban a csoda a kettőjük kapcsolatának alakulása. Amiért Simon még egy utolsó csodát tesz, egy olyat, ami után kiléphet a reflektor-fényből, és élheti a maga életét.
A film elején volt néhány olyan jelenet, hogy olyan érzésem volt, lila művészfilmmel szenvedek. Nem is találtam értelmét néhány képsornak. Aztán kisímult az egész. Nagyon.
Többen írták itt-ott: érzékeny a film. Természetesen nem az anyaga, hanem a közege, a megalkotott szereplők. S valóban. Andorai Péter szinte mozdulatlan arca hihetetlenül sokat „beszél”, Julie Delarme bájossága, fintorai, rakoncátlan fürtjei, pillantása, mosolya, amiről Simon képtelen levenni a pillantását, s az az utolsó felragyogó szem, boldog, szelíd mosoly, Halász Péter széles arcmimikái, villogó szeme, mohó harcsaszája és agresszív kopaszsága, Nagy Mari ordító akarása, hogy nőnek nézzék, mind-mind telitalálat.
Tetszik a film lassú, de nem vontatott tempója, a ráérősség és a csodák mindennapisága is.
S különösen tetszik, hogy spoiler
Nem mellesleg ezen a linken nagyjából ott van minden, ami miatt szerintem ez a film egy csuda jó film (attól az egy-két öntörvényű képsortól eltekintve): https://hu.wikipedia.org/wiki/Simon_mágus_(film)
P. S.: Ha megnéztek, mindenképpen érdemes olyan verziót nézni, ahol a rengeteg francia szöveget feliratozták. Már csak a kávéházi és közvetlenül azt megelőző jelenet kedves félreértései miatt is. Mi a feliratok nélkül megnéztük a feléig, aztán félbehagytuk, és kerestünk egy olyat, ahol volt. Hát egész más!
A kivitelezés pocsék, de az üzenetet megértettem. Kihívás volt úgy nézni majdnem az egész filmet, hogy a francia részeknél nem volt felirat, de nagyjából értettem azért mit mondtak. Ezt húsvétra kellett volna terveznem, bár így sem lőttem nagyon mellé. Andorai Péter zseniális volt.
Inkább a hangulat az, ami magával tud ragadni. Ez a huszon évvel ezelőtti Párizs, a különös magyar, Simon, a kopasz különc figura, az afrikai rendőr és még sorolhatnám.
A zenék is szerintem helyenként egész jók, főleg a visszatérő zongoradallam. Bibiliai párhuzamokat is megemlíthetünk, de itt főként az impressziókon, az életérzésen van a hangsúly.
Láttam már sokkal jobb magyar filmet is, de azért érdemes megnézni szerintem. Hogy szegény Andorai Péter milyen jó színész volt…
Népszerű idézetek
– Unalmas, amit mondok?
– Ühüm.
– Most mondja meg őszintén, miért hozott ide? Tetszem magának?
– Nem, nem.
– Csak úgy unatkozott?
– Igen.
– Mégis, mit gondol rólam? Hogy egy kis hülye vagyok, ugye?
– [bólintás]
– Mondjuk nem így szokás udvarolni. Bár maga nem is akar udvarolni. Hát jó. […] Ugye őrült titokzatosnak hiszi magát ezzel a hallgatagsággal? […] Úgyis tudom, hogy tetszem magának, miért nem vallja be? Le akar velem feküdni?
– Igen, igen.
– A többi nem is érdekli, igaz?
– Nem.