Shaftot különös telefonhívás riasztja fel az éjszaka közepén. Cal Asby, egy halottasház tulajdonosa szeretne a detektívvel találkozni – méghozzá azonnal. Shaft későn érkezik – éppen akkor, amikor az épület a levegőbe repül, maga alá temetve Asby-t. Shaft nyomozni kezd. Kideríti, hogy Asby a… [tovább]
Shaft és a nagy zsákmány (Shaft) (1972) 4★
Szereposztás
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző
Várólistára tette 1
Kiemelt értékelések
Serge_and_Boots
Illeszkedvén az első pillanattól fogva teljesen kézenfekvő Piszkos Harry párhuzamhoz, a Shaft második része továbbra is potens, belevaló, dögös, külsőségeiben talán előzményére már rálicitálni is képes alkotás, ami azonban jóval kevesebbet markol immáron. Ez esetében pontosan ugyanazért nem baj, illetve pontosan azért megbocsátható, mint a Piszkos Harrynél…
Azért az előzmény elég komoly stílusalkotó alapmű, társadalomkritikával és főleg nagybetűs hangulattal vastagon átitatott mozi, amihez a folytatás tulajdonképpen logikusan viszonyul. John Shaft karaktere készen van, a nézők ismerik és szeretik őt, szerintem tudható volt, hogy a Roundtree-t ekkor körülvevő kultusz sok mindent elbírt volna. A Shaft és a nagy zsákmány tehát tulajdonképpen biztonsági játékot játszik, kedvére bejárhat és tágíthat egy már létező filmes univerzumot, csak arra kell figyelnie, hogy értelmesen töltse fel tartalommal újabb elmesélt történetét. Ebben szerintem jó nyomon jár: a feltárt bűntény afféle félig-meddig már pitiáner, de nagy szakítást ígérő pénzes balhé – semmi epikus, szükségtelenül nagy volumenű ördögi terv, vagy az évszázad rablása, de ez benne a szép és vonzó. Nagy tétekben játszanak meglepően kis kaliberű alvilági figurák, érezzük, ez a konfliktus a mocskos utcákon zajlik le, hiába ingázik oda-vissza Shaft az olasz és a fekete maffia vezéralakjai (meg a nőik) között. Jó a miliő, érdekes az elkapott hangulat, ez egy közel sem dinamikus, de nagyon kifinomultan összerakott akciómozi, szinte már old school, ami érezhetően magán viseli a film noir hatásait is.
Az első rész jellegzetes figurái közül pont a két legemlékezetesebb, Bumpy és Willy került át ide is – ők kicsit talán meg is szelídültek, ahogyan az egy szériásodott filmtől el is várható. A rendezés hasonlóképpen mozgalmasabb, mondhatni, akciódúsabb, de a film komolyság-faktorát ez kicsit azért lejjebb húzza. Isaac Hayes neve ott van a stáblista zenei részében, de a muzsika ezúttal szinte teljes mértékben Gordon Parks műve. Jó és szórakoztató, nagyon megkapó a zenei háttér, de azt kell mondanom, nincs egy ligában Hayes-szel.
Legtöbb motívumában, mint kora hetvenes évekbeli akciófilm, jól teljesít a Shaft és a nagy zsákmány. Bizonyos tekintetben fejlődött, bizonyos tekintetben satnyult az első részben képest – minden attól függ, pontosan milyen elvárásokkal és előismeretekkel ülünk elé le. Szerintem a Piszkos Harry kedvelőinek ez a cucc is be fog jönni, de mint ott is, kezdjük az ismerkedést mindenképpen az első résszel!
ChEebor
Nem volt rossz, a fő stíluselemei nagyjából ugyanazok, mint az első résznél (bár idegesítő módon jó pár fontos mellékszereplő helyett mások kerülnek elő). Ami baj vele, hogy a hangulat, ami az első részt átjárta, hiányzik, helyette csak egy jó, de nem kiemelkedő akciófilm lesz belőle.
