Sense8 (2015–2018) 94

J. Michael Straczynski (Alkonyzóna, Power kapitány, Babylon 5, Thor, Z Világháború) és a Mátrix-univerzumot megalkotó Wachowski testvérek a Netflixnek készítettek sci-fi sorozatot, méghozzá Sense8 címen, amelyben 8 idegen valamilyen oknál fogva mentális összeköttetésben vannak, ráadásul rajtuk… [tovább]

angol
angol · magyar

Képek 16

Szereposztás

Aml AmeenCapheus
Bae Doo NaSun Bak
Jamie ClaytonNomi Marks
Tina DesaiKala Dandekar
Tuppence MiddletonRiley
Miguel Ángel SilvestreLito Rodriguez
Max RiemeltWolfgang
Brian J. SmithWill Gorski
Alfonso HerreraHernando
Eréndira IbarraDaniela

További szereplők

Hirdetés

Kedvencelte 81

Várólistára tette 221


Kiemelt értékelések

Charityy 

Sajnálom, hogy kaszát kapott a sorozat, mert tényleg jó volt. Lassan fonódtak össze a szálak, de ennek ellenére is élvezhető volt. Most nem merem elkezdeni a második évadot, mert még jobban fájna érte a szívem.
UPDATE:
Megnéztem a második évadot is és teljesen megérte a bónuszepizód miatt. Bár az első évadra nem igazán emlékeztem, a lényeg azért megmaradt és felvettem a fonalat. Imádtam ezt a sorozatot, olyan gyönyörűen megkomponált jelenetek vannak benne, amikor megy a zene és lelassítják a jeleneteket *-* Ezt látni kell!
Miért kellett elkaszálni ezt a csodát??
fangirl off

5 hozzászólás
Chriss 

Sorozat ekkora hatást még nem gyakorolt rám, leszámítva talán a Sötét árvákat. De mivel az is Netflix, semmin nem csodálkozom :) Most, hogy „vége” biztosan lesz bennem hiányérzet, hiszen annyira nézném még, hogy alakul klaszteren belül és kívül ennek a nyolc „embernek” és barátainak a sorsa, kapcsolata. mért kell minden olyan sorozatot mellőzni, aminek mélyebb mondanivalója van, és túlszárnyalja az ilyen-olyan helyszínelők színvonalát, meg a tucatsorozatokét… Az biztos, hogy nem egy könnyen emészthető széria a Sense8, de pont ez a szép és a jó benne. Olyan dolgokhoz nyúl, amikről igenis beszélnünk kell, bemutatja az élet árnyékosabb oldalát is. Természetes naturalizmussal beszél a „kimondhatatlanról”. Gyönyörűek a képi felvételek, és a zene is fokozza a hangulatot. Nyolc ember nyolc különböző „régióból”, nyolc különböző életstílust és életfelfogást képvisel, mégis tökéletesen kiegészítik egymást. Tisztelet, barátság, becsület, összetartás és összetartozás. Gyönyörűen ábrázolja mindezeket ez a sorozat. Mélyen és megrázóan. Nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek a lélektani utazásnak, és megismerhettem őket, és általuk saját magamat is kicsit jobban. Mi az igazán fontos? Ki az igazán fontos? Sok résznél csak úgy folyt a könnyem, de még ez is jólesett! :) Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki nem riad vissza a nyers őszinteségtől, és képes a felszín alatt meglátni a valódi értékeket. :)

Viktória_Erdei 

Már többször olvastam, mennyire jó ez a sorozat, mennyien szeretik. Nem értettem miért. Most már értem. A karakterek nagyon jól ki vannak dolgozva. Egy szereplőt sem tudnék kiemelni, hogy ki a legjobb. Mindannyian a kedvenceim, de mégis a kedvenc párosom Kala és Wolfgang. Tetszik benne, hogy több kultúrával, szexuális témával is foglalkozik. Alig vártam, hogy egyik városból a másikba ugorjunk. Annyira jó volt látni, hogy amikor a másiknak segítségre volt szüksége azonnal ott voltak, és segítettek. Kíváncsi vagyok, hogy fogják befejezni.

lakatosboo

Annyira jó ez a sorozat, hogy máris a kedvencem, pedig még nem is láttam végig az évadot. :D
Nem is tudnék kedvenc szereplőt választani, mert mind annyira jó karakterek. :)

Coralie 

Ez az utóbbi idők egyik legjobb sorozata! Nem is tudom mikor láttam utoljára ennyire eredeti ötletet, ilyen jól megvalósítva! Egyszerűen tökéletes, és teljesen levett a lábamról, pedig még csak az első évadot néztem meg. A részek ritmusa pont megfelelő, szép lassan felépül a cselekmény, a végén mindenki megtalálja a helyét a kirakósban (ezek voltak a legjobb pillanatok). :) Ráadásul nem csak szórakoztató, hanem fontos üzenete is van, és annak ellenére, hogy nem fél megmutatni semmit, nem éreztem tolakodónak. Sőt, inkább empatikussá tett, jobban át tudtam érezni ezeket az élethelyzeteket, és kivétel nélkül megszerettem mindegyik szereplőt. :)

UPDATE 2. évad után:
Gyengébb, mint az első, sajnos. Nem rossz azért, érdemes tovább nézni, mert vannak benne izgalmas részek, de ahhoz képest, hogy az első hogyan zárul, kár volt visszatérni a lelkizéshez. Sok idő azzal telik, hogy a szereplők nyűglődnek (főleg Lito), ahelyett, hogy a megfejtésen (fő cselekmény) gondolkodnának a szereplők. Nagyon sok lehetőség mellett mentek el spoiler, amivel nagyot lehetett volna dobni a történeten. A záró filmre viszont kíváncsi vagyok, csak nem hiszem, hogy két óra alatt ezt már rendbe lehetne hozni…

UPDATE befejező rész: Hálás köszönetem a színészeknek és a stábnak, hogy elkészítették ezt a befejező részt! :) Nagyon hiányzott volna, és nem okoztak csalódást. Továbbra is úgy gondolom, hogy ez az utóbbi 20 év egyik legkreatívabb sorozata. Az alapötlet egyedi, a szereplők egytől egyik szerethetőek, és emberileg is nagyon sokat ad a nézőknek. Nekem legalábbis biztosan. Az első résztől kezdve éreztem, hogy olyan elfogadásra tanított meg, olyan életérzést tudott közvetíteni, ami kitágította a világomat. :) Sok életet és személyiséget ismerhettünk meg a sorozatból, és mégis az volt a tanulság, hogy mind emberek vagyunk.

1 hozzászólás
woolfe

Már a trailer alapján teljesen rápörögtem, amikor meghallottam az első rész címét (Limbikus rezonancia) mentál-orgazmusom volt. Egyszerre érdekes, mélylélektani, pörgős, minden másodperc fontos, így tökéletes alapanyag egy jó kis függés kialakulásához. Még csak kilenc részt láttam belőle, és azt tudom elmondani, hogy mind a főszál, mind az egyéni szálak fantasztikusak. A színészek csodásan játszanak, a helyszínek gyönyörűek, a kivitelezés precíz, profi. Mindenkinek ajánlani tudom!

Haspók 

Az első évad eleje nehezen csúszott le, csak kapkodtam ide- oda a fejem ..de a karakterek megfogtak ,s miattuk kívántam tovább nézni.
A karácsonyi külön epizód volt a kedvencem..a második évad is hamar lement, még szerencse,h lesz egy film, ami valamennyire ad egy lezárást a storynak.
Mindegyik szereplőt szeretem, de ha muszáj kedvencet választani akkor Hernando lesz az,meg Riley és Will :) Wolfgang az, akit legkevésbé bírok, de még ő is elmegy :P
A kedvenc párosom pedig Lito és Hernando + Daniela :))

Little_Monster 

Az első évadot még úgy, ahogy elnéztem, láttam benne potenciált, az egyértelmű Hősök áthajlások ellenére. Csak zárójelben, én azt is meguntam és abbahagytam a felénél. Volt pár érdekes karakter, akik az idegesítő többiek mellett felkeltették az érdeklődésem. Aztán ahogy haladt előre a történet, egyre inkább azt éreztem, hogy sokan vannak, túl sokan és egyértelműen nem lehet időt szánni arra, hogy a karaktereket kibontsák, vagy hogy egyáltalán kezdjenek velük valamit. A történet haladt előre, mert kellett, jöttek az ellenségek, választottak vezért, csoportból csapattá alakultak, és mindeközben az egész engem egy cseppet sem érintett meg. Voltak sokkoló pillanatok: ennyi ember születését premier plánban sosem akartam látni és voltak egész kellemesek. Néhány együtt megoldott helyzet (főleg verekedés) egész jól volt megkomponálva. Viszont a vége fele ez is nagyon egysíkúvá vált, a sok lassítás és sokat mondó tekintet már kiszámítható és unalmas volt. A második évadra felgyorsultak az események, a logikát eldobva bukkantak fel új szereplők, bonyolódtak a szálak, csak hogy egyik pillanatról a másikra 2 évad óta épített konfliktusok megoldódjanak. Az egésznek nem volt tétje, annyira egyértelműen a happy endet készítették elő. Nem voltak veszteségek, a főszereplők közül többen is csak pár mondattal, vagy egy indokolatlan utazással tettek hozzá a történtekhez. Egy szóval összecsapták, és az egyértelmű mondanivaló ellenére nem tudom, hogy miért kellett helyenként az elvont művészfilmes elemeket véres akciófilmre váltani. Az egész kusza volt és összecsapott, pedig a nyitottságát, az LMBT reprezentációt, az esküvőt a végén és Bug karakterét nagyon szerettem.

anemona

Ez egy nagyon különös sorozat volt. Bevallom, hogy az első 2-3 rész végéig alig értettem belőle valamit. Aztán viszont kezdett kibontakozni ez a világ, és nagyon megtetszett. Nagyon jó maga az alapötlet ezekkel az érzékelő emberekkel. Nagyon bátran foglalkozik olyan témákkal, amik többnyire tabunak számítanak: homoszexualitás, szegénység, korrupció, társadalmi különbségek. És olyan dumák vannak elrejtve egy-egy jelenetben, hogy csak lestem: a Capheus-Lito-féle interjús jelenet, ami „ki is vagyok én” c. monológba torkollik, aztán Capheus választási beszéde (többek között arról), hogy a szeretet nem fal, hanem híd, de Nomi és Sun gondolatai is sokszor elgondolkodtattak. Sun-nak nagy csodálója vagyok. És igen: nagy kedvencem Lito. Ő egy nagy, elkényeztetett gyerek, egy dráma királynő és egy pipogya alak keveréke az esetek többségében, de mégis volt valami nagyon megható számomra, az ő útjában is. A társa, Hernando végtelenül szimpatikus karakter volt, de ugyanezt tudom elmondani, Nomi barátnőjéről, Amanitáról is. Összességében tényleg azt tudom mondani, hogy nagyon nyitottan kell hozzáállni, mert itt aztán tényleg nincs semmi a véka alá rejtve, de nagyon nagy élmény, biztosan újra fogom nézni.

1 hozzászólás
H_Anita

Nagyon vegyes érzelmekkel indultam az elején. Túlságosan hosszúnak éreztem az elejét, nagyon lassan indult be a sztori szerintem. Kb. a 4.-5. rész környékén. De tényleg örülök, hogy kitartottam mellette, mert egyébként egy gyönyörűen kidolgozott történet és mostmár érthető, hogy szükség volt a szép, lassú felépítéshez.
Nagyon megszerettem a karaktereket is, mindenkinek részletesen ki lett dolgozva a története, amit ez a történet meg is hálált rendesen. Sajnálom, hogy elkaszálták a sorozatot, ugyanakkor nagyon remélem, hogy az utolsó részben majd választ kapunk az eddigi kérdésekre, mert így most függővég és nagyoncsak lóg a levegőben az egész.


Népszerű idézetek

woolfe

It’s not the drugs that make a drug addict, it’s the need to escape reality.

Röfipingvin

Lito: Hernando, it's me. Please call me back. I lost a flip-flop.

A_albiel

Will: I want to see the volcano no one can pronounce the name of.
Riley: Eyjafjallayokull?
Will: God bless you.

woolfe

Néha az ember hibázik. Ekkor két választása van: együtt él vele, vagy rendbe hozza.

A_albiel

Wolfgang: He's my brother. And not by something as accidental as blood… by something much stronger.
Kala: What?
Wolfgang: By choice.

woolfe

A lehetetlenség csupán egy csóknyira van a valóságtól.

Ad3lka

Sun: I take everything I am feeling… everything that matters to me… I push all of it into my fist… and I fight for it.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján