Selena Gomez: My Mind and Me (2022) 87% 42★

Elég nehéz bármit is írni, mert arról az emberről van szó jelen pillanatban, akiért évek óta rajongok, akinek a zenéi, a gondolatai, maga az egész lénye rengeteg mindenen át segített a rossz időszakokban.
Nem akarom azt írni, hogy élveztem, mert egyáltalán nem így volt. Borzalmas volt látni, ahogy szenved a betegség és a pojácaként viselkedő sajtó miatt, akik öt évvel a Justinnal való szakítás után sem hagyták/hagyják őt békén, mert egyszerűen nem tudnak túllépni rajta, miközben Selena már réges rég megtette.
A film eleje volt a legszívszorítóbb, mert a színpadon olyan önfeledten énekelt és táncolt, miközben a színfalak mögött, küzdött önmagával és a depresszióval, a rajongók pedig csak is a felszínt látták, mert Selena csak azt engedte láttatni. Emiatt is örülök, hogy felmerte végül vállalni a mentális betegségét, mert ezzel is ezreknek segített. Nagyon büszke vagyok rá, és szerintem ő az egyik leginspirálóbb és legerősebb nő a világon, aki a történtek után nem maradt a padlón, hanem talpra állt és erősebb lett, mint azelőtt bármikor.

Szerkezetileg néha szétesettnek éreztam a dokut, de Selena miatt megadom a tíz csillagot – leginkább azért, amikről beszélt. Ennyire fiatalon már millió dolgot megélt és sajnos nem mindig jól jött ki a dolgokból. De szerintem egyértelműen jó ember, tehetséges és alázatos. Sajnos a barátai nagy részét nem tudom megkedvelni, Raquelle már a Selena + Chef-ben is idegesített, bár itt kevsebbet láttunk belőle, de nekem fura az a csaj. Mindenesetre örülök, hogy volt időm most megnézni ezt is.

Értékelendő, hogy Selena megmutatta egy olyan sebezhető oldalát is, amit még eddig soha, ettől sokkal emberibb lett a szememben. Nagyon sajnálom a vele történtek miatt.
Maga a dokufilm viszont elég összevisszás, nehezen lehetett követni, hogy melyik jelenet melyik évből van, 1-2 felesleges jelenetet nyugodtan kivághattak volna, nem tettek hozzá semmi pluszt, és még hagyott is bennem kérdéseket pl. a vesetranszplantációjáról, azt hittem arra jobban kitérnek majd.

Nekem kimaradt Selena Gomez munkássága – zenéi, szerepei – nemrég a Gyilkos a házban sorozat miatt kezdett el érdekelni. Az AppleTv pedig most két hónap ingyen előfizetést adott, gondoltam akkor megnézem ezt a dokufilmet róla. Nekem sok újdonságot tartogatott, átjött az üzenete és remélem megtalálja a helyét – életcélját – feladatát. Érdekes volt bepillantani, hogy készül egy koncertre, vagy hogyan zajlanak az interjúk.

Amit elmesélt, arra kapja a csillagokat. A hogyanon még lehetett volna csiszolni…

Nem tudom mennyire releváns az értékelésem, mert én elfogult vagyok Selena-val kapcsolatban, évek óta szeretem őt és hallgatom. A film is jó volt, de sajnos kicsit szerkezetileg nem éreztem okésnak, sok volt a hirtelen ugrás, nem voltak jól összekötve az események, és bizonyos történéseket is csak érintve mutattak meg, de magával a mondanivalóval és a tényekkel szerintem remekül lehetett azonosulni.

bátor, hogy memutatta ezt a részét is… biztos sokaknak példa lesz….
viszont, meg emberileg meg nem lett túl szimpi… sajnálom, hogy beteg…hogy átkellett ezen mennie…
azonban, sajnos, én azt érzem, úgy látom, hogy a mentális gondjai nélkül is egy hisztérika… sok ember vágyik hírnévre, akik lehet, hogy jól kezelnék…és nem lenne savanyú a citrom… és nem vergődnének, mert reggel 7kor fel kell kelni, csak azért, hogy segítő emberek körbeugrálják és elmenjen pár interjúra..
ez nem tetszik… teher neki… viszont az ebből származó pénz meg gondolom nem büdös… rengeteg anya, fiatal lány, vagy fiúk, ferfiak szenvednek depresszióban… élnek mentális gondokkal… és úgy gondolom, sokan cserélnének Selenával, hogy reggel 7kor induljon a napjuk, pár interjúval….
sorry, not sorry…. nekem ez a véleményem..

ui.: mielőtt vki nekem ugrana, tudom milyen a mentális összeomlás…. és tuti nem hisztiznék, ha csak ennyi lenne a dolgom… hogy énekeljek… próbákra meg interjúkra járjak, úgy, hogy még arra se kellene gondot fordítani, hogy kaját rendeljek magamnak….

Nagyjából egyetértek a többi értékelővel, ami akar lenni ez a film, és amit Selena vállalt ezzel, az csodálatos, viszont, ahogy össze lett rakva, az tényleg csiszolható lett volna még.

Régóta hallgatom Selena dalait, pedig az elején, amikor Selena-Miley-Demi Disney időszak volt, még kevésbé hallgattam őt. A korai albumai még inkább az üresebb popslágerek voltak, talán emiatt nem ért el annyira, de az utóbbi évek számai egyre jobban és jobban eltaláltak. Bár egy mukkot se értek a spanyol számaiból, kifejezetten szeretem őket és jól is állnak neki, remélem lesz még ilyen.

Nem követem aktívan, mikor mi történik vele, inkább csak vissza-visszatérek a dalaihoz. Nekem ez a doku most igazság szerint teljesen a mentális oldalról ütött meg, a jó értelemben. Kis mértékben volt szó az énekesnői oldalról, amiről mondjuk bármikor szívesen néznék többet (nyilván nézzek interjúkat), ezért is volt más érzés végül ezt nézni. Belső dolgokról szerintem brutál nehéz beszélni, és a filmben is látszik, hogy neki már elég sok tapasztalata lett az évek alatt „sajnos”, így nekem sokkal nagyobbat ütött, mikor miről és hogyan beszélt. Persze, biztos vannak mentális betegségekkel foglalkozó jobb filmek, olyan emberekkel, akik erről még jobban tudnak beszélni, de a személyes kötődésemmel hozzá, mégis fontos nekem ebben a formában.

Ja, és aki lehisztérikázza, mert nem szeret interjúzni, olyan kérdéseket és olyan idiótán tudnak nekik feltenni, hogy én spec abszolút megértem a kiborulását. Azt hiszen Jennifer Lawrencenek is feltettek talán pont az Oscar után olyan kérdést, amire annyit mondott, hogy ez most komoly? És hát, igaza van.