Dick és Gina sebtében házasodtak össze Las Vegasban, most pedig a nevadai sivatagon autóznak keresztül. Amikor éjszaka egy veszélyes szakaszra érnek, hirtelen egy vérrel borított férfi kerül az útjukba, akit felvesznek, hogy kórházba szállítsanak. A súlyos sérült mindkettejüknek homályosan… [tovább]
Rendező
Forgatókönyvíró
Zeneszerző
Várólistára tette 8
Kiemelt értékelések
Blissenobiarella
Éljen soká a Film+2 éjszakai kínálata!
Sosem gondoltam volna, hogy találkozom még valaha olyan filmmel, ami vetekszik a méltán hírhedt Troll és Troll 2 színvonalával, bár azok legalább viccesek voltak. Ennél a filmnél kétségem sincs, hogy a készítők komolyan gondolták, és tényleg azt hitték, hogy ez jó.
A film sztorija nagyjából ez: Frissen házasodott párocska, akik mellesleg Vegasban, kiütve találkoztak és kötötték egybe életüket – tehát alig ismerik egymást – valamiért elindulnak a sivatagban kocsival. Teszik ezt éjszaka, mert „csak így úszhatják meg a hőséget”. Egy kis idő, és némi lekapcsolt lámpás anyósülési maszturbálást követően (ami bár teljesen spontán jön, mégis oda van készítve a kamera hozzá) elütnek egy fickót, akinek nem elég nagy a sivatag, pont az út közepén kell ácsorognia. Na, itt kezdődnek a bajok. A fickó nagyon ramaty állapotban van, még az elgázolása előtt is autóbalesetet szenvedett, az imdb-n és egyéb oldalakon igen találóan Bloodyface-ként nevezik meg. Csurom vér a feje, a felismerhetetlenségig el van torzulva. Hőseink bedobják a hátsó ülésre (bár a leányzó szerint a csomagtartóba), azzal a céllal, hogy kórházba vigyék. Pár perc múlva magához tér, és kér egy cigit, mert hát elég durva, ami vele történt. Dumcsiznak egy kicsit, rejtélyes módon mintha ismerné őket a fickó, kezd kicsit feszültté válni a hangulat, ami oda vezet, hogy az idegen rájuk támad. Ezt Dick úgy oldja meg, hogy egy kővel a fazon feje mellett csapkodja a homokot, de hatásos, mert emberünk ebbe már tényleg belehal. Jól el is ássák a hullát, mert ebből baj lesz. Omladozni kezd az ifjú pár amúgy sem túl sok boldogságot ígérő jövőképe.
Bonyolódik a sztori, és feltűnik Ron Pearlman is egy Sivatagi rémálom hasonmás-szerepben, de itt olyan rövidre sikeredik, hogy inkább nem is ejtek szót róla, csak annyit, hogy valahol olvastam, hogy Thomas Jane-nel ők jó barátságban vannak, szerintem ezért vállalhatta csakis. Oké, tudom, hogy ő amúgy sem a nagy és emlékezetes szerepeiről híres, de ennyire ergya filmben nem tudom hogy vállalhat szerepet bárki.
Ennyit a sztoriról, ettől akár még jó film is lehetne, nemde? Igazából a színészi teljesítményekkel sincs különösebb probléma, ami egyszerűen tönkre- és nevetségessé teszi ezt a filmet, az a L Á T V Á N Y. Bár ezt a szót itt félve használom…
Több helyen olvastam, hogy a Sin city-t idézi… azt a filmet nem láttam, de tudom, miért jut eszébe egyeseknek, mégis csak egy horkantással tudom díjazni az összehasonlítást. Emberek, attól, hogy ez annyira sz@r, hogy a fényekkel, a színekkel abszolút dilettáns módon bántak a készítők, és a szereplők sokszor szürkék, még … ááh…
Inkább röviden:
– ez egy autós film, amiben képesek voltak a régi filmek mintájára a szereplők mögé vetíteni a hátteret
– ezekben a pillanatokban a szereplőket jól kivehető pixelréteg veszi körül
– a mögéjük vetített képen a csillagos égboltot szerintem még a Star Warsban is megirigyelnék
– akkora a hold, mintha becsapódni készülne a bolygóba, de legalább a fénye is olyan, mint egy reflektoré
– az éjszakai sivatagban többször is rejtélyes fényforrások tűnnek fel és el, amik tényleg teljesen reflektorszerűek, de magyarázat nincs rájuk
– stb. stb.
Napestig lehetne sorolni ennek a filmnek a hibáit, de a Troll-szériával ellentétben ez csak mérsékelten szórakoztató. Mégsem haragszom rá, csak a teljes elképedéssel tudok reagálni ennek a filmnek a létezésére.
