1905. Egy szibériai muzsikot visznek az orosz cári családhoz, mert az terjedt el róla, hogy csodálatos gyógyítói képességekkel van megáldva. Miután a karizmatikus Raszputyin meggyógyítja a hemofíliától szenvedő cárevicset, korlátlan befolyásra tesz szert a cári családban és környezetében,… [tovább]
Raszputyin (2011) 5★
Szereposztás
Várólistára tette 24
Kiemelt értékelések
Blissenobiarella
1 hozzászólás
Előre is elnézést kérek, ha kissé összeszedetlen lesz ez a vélemény, de állati nehezemre esik írni erről a filmről, hiába „ülepítettem” egy napig.
Szóval ez a film rossz, efelől senkinek ne legyen kétsége. Nem tudom, vannak-e a világban vérmes Depardieu-rajongók, de ezt a filmet szerintem még ők sem élveznék.
A film legeslegnagyobb hibája a casting. Magukat a színészeket nem hibáztatom, de egyszerűen nem valóak ezekre a szerepekre. Fanny Ardant mint Alekszandra cárné egy vicc. Röpke húsz év a korkülönbség csupán, és bár a maga módján természetesen vonzó nő Mme Ardant is, nyomába sem érhet a cárné híres bájának. De inkább a kora az, ami tényleg óriási probléma.
Rajta kívül igazából csak Depardieu volt hasonlóan problémás, a többieket békén hagyom, de azért lehetne ám még kötekedni.
Aki valaha is látott már fényképet Raszputyinról, tudja, hogy egy magas, szikár, aszkétikus életet élő ember benyomását kelti. Depardieu a maga ránézésre nagyjából 130 kilójával nemigen alkalmas erre a szerepre. Ismét felhoznám a kort is: a színész ismét röpke 20 évvel idősebb, mint a személy, akit el kellene játszania.
A karakterek sajnos másban sem stimmelnek, nem csak a külsőségekben. Ebben a filmben Raszputyin inkább tűnik egy bájos óvóbácsinak, mintsem egy szent misztikusnak. Cukiskodik a cáreviccsel, a cári pár pedig úgy nézi ezt végig, hogy közben az arcukra van írva: „awwww”. Egy helyütt azt állítja magáról, hogy nem tud írni, sem olvasni, pedig ez nem igaz. Raszputyin autodidakta módon, magától tanulta meg ezeket szerzetesi évei alatt.
Az események sem stimmelnek. Raszputyin vidéken tartózkodott az első világháború kitörésekor, és levelekkel bombázta a cárt, hogy ne lépjen be a háborúba. A filmben ezt személyesen teszi, ami igazából egy elég értelmetlen jelenet így – hiszen miért is ne hallgatott volna a szent emberre, ha ott van személyesen?
Szóval ez a film tele van bakikkal, tele van hülyeségekkel, és igazából egy igaz történeten alapuló, erősen fikciós műnek nevezném. Nem ajánlom senkinek.
Sokkal inkább az 1996-os filmet, amiben Alan Rickman a címszereplő. Na, az egy jó film.
