zenés családi roadmovie 10-től 100 éves korig, két részben
Carlo Collodi Pinokkió kalandjai című meséje nyomán írta Benedek Albert, Keresztes Tamás és Kovács Krisztina
A világ leghíresebb fabábujáról szóló mesét mindenki ismeri. Carlo Collodi 1883-ban megjelent regényét viszont… [tovább]
Bevallom őszintén, többet vártam. Már csak a Presser-Dusán páros miatt is, meg azért, mert egyéb összefüggést is láttam a Padlással (mert ugye az 9-99 éves korig mindenkinek, ez meg 10-100 éves korig mindenkinek)… Alapvetően Pinokkió sztorijáért sem vagyok különösebben oda, leginkább tényleg az mozgatott, mikor megvettem erre a darabra a jegyet, hogy bíztam a zeneszerző párosban. Hát… kár volt. Nem mondom, hogy nem voltak jó dalok, mert de, a palacsintás dal kellemesen fülbemászó, meg a nyitány is tetszetős, de nem dobtam el az agyam a többitől.
Pozitívum azért persze volt.
Pozitívum 1.: Dino Benjamin tökéletes választás volt Pinokkió szerepére. Nagyon illik hozzá a gyermekien szemtelen, flegma fabábu karaktere, emelem kalapom előtte. (Végre kilépett Nemecsek szerepéből, már nem kell úgy hivatkoznom rá, hogy "Dino Benjamin, tudod, a srác, aki Nemecseket játssza.")
Pozitívum 2.: A díszlet, és az, ahogy mozgatják. Imádom, hogy a PUF után itt is tologatós, átépítgetős díszlet van, és egyébként is gyönyörű egy csomó megoldás. Fene sem gondolta, hogy nagy zacskókból tök menő medúzákat lehet csinálni, meg hogy ennyire szép tud lenni, amikor kék anyag fordózódik a színpadon víz gyanánt.
Pozitívum 3.: Az egyetemi hallgatók, akik szerepelnek a darabban. Tök ügyesek, élvezik, felveszik a szemkontaktust a nézővel, imádnivalóak.
Pozitívum 4.: Kanóc. Tündéri karakter, a színésznőjét is nagyon eltalálták, imádom.
