Ezen a Padláson „Ég és Föld között\" minden megtörténhet, akárcsak a mesékben. A mű egy betörés, két szerelmes fiatal és négy, a túlvilágot kereső szellem történetét meséli el.
A padlás (1988) 33★
Szereposztás
| Kaszás Attila | Rádiós |
|---|---|
| Igó Éva | Süni |
| Tábori Nóra | Mamóka |
| Hegedűs D. Géza | Barrabás / Révész |
| Méhes László | Herceg |
| Rudolf Péter | Lámpás |
| Pápai Erika | Kölyök |
| Rácz Géza | Meglökő |
| Balázs Péter | Témüller |
| Vallai Péter | Detektív |
Kedvencelte 18
Várólistára tette 21
Kiemelt értékelések
Valentine_Wiggin 
A padlás (1988) 93%
Nagyon kedves számomra ez a musical – egyszerű kis mese, egy zakkant fiatal tudósról, a szomszéd lányról, aki reménytelenül szerelmes belé, az anyukájáról, akinek nagy fájdalma, hogy nincsenek unokái, négy elfelejtett mesehős szelleméről, meg a Révészről aki értük jött, de egy kicsit a padláson ragadt, amikor belekóstolt az emberi életbe.
Viszont amennyire egyszerű, ez az egy éjszaka, amit a padláson töltünk, egészen tartalmas is: talán a leggyönyörűbb, és legnehezebb musical számok csendülnek fel, olyan ikonikus darabok származnak innen, mint a Fényév távolság, vagy az Örökre szépek. Viszont minden szám egyedi, minden szám különleges, és nincs olyan, ami gyenge lenne.
Egyúttal pedig még az egyszerű kis történet dacára is, minden megtekintésre valahogy mást jelent az embernek. Amikor először néztem meg ezt a darabot, egyértelműen a Herceg volt a kedvenc karakterem, és a történet meseisége ragadott meg, lelkesen énekelgettem a „Szilvásgombócot”. Most, sok évvel később egyértelműen Rádiós párti vagyok (olyan szinten reprezentálja az egyetemistákat és az elszállt tudósokat, hogy az félelmetes), viszont rendkívüli módon meghat Kölyök és Meglökő története is.
Mindenkinek ajánlom, különösen ezt a régi felvételt, de ha tudtok, menjetek el rá színházba is: megéri.
bubimentesvíz
A padlás (1988) 93%
Elég kevés musical-t láttam eddig, inkább kicsiként néztem őket. De ezt nagyon-nagyon szeretem kicsiként is, és most is. Pár éve (2016. március 06.) lehetőségünk volt osztállyal elmenni a darabra a Vígszínházba. Elképesztő élmény volt akkor számomra, ott énekeltem leghátul apa mellett :D
BlackSwan
A padlás (1988) 93%
Régen láttam, egy rajongó volt évfolyamtársam rángatott el rá… az ismert Fényév távolság c. dal után, nincs több emlékem erről a darabról…nem fogott meg sem a témája, sem a szereplők… (ami nem a színészek hibája)
van ilyen, nekem ez a mumus ea…
_Sophie_
A padlás (1988) 93%
Bármilyen szereposztásban csodálatos. ❤❤
Nemrég a színházban láttam, és annyira nagyon tetszett, hogy azóta is hallgatom a dalait, és most gondoltam megnézem az eredeti szereposztással is. Csodálatos.
Még tervben van, hogy újranézem színházban. :D
Népszerű idézetek
Valentine_Wiggin
Herceg: Nézd, kedves Lámpás, előfordulhat, hogy az évek során elkövettem néhány apró hibát…
Lámpás: Apró hibát?! Ott ültél a Csipkerózsika ágya mellett, és ahelyett, hogy megcsókoltad volna, mandolinoztál!
A padlás (1988) 93%
Valentine_Wiggin
Lámpás:
Ifjú Hercegünk és egy másik jó barát,
csipkerózsa között alvó lányt talált.
S áll a szörnyű fogadás, hogy kinek ébred fel,
az egyik győz, a másikat a halál jegyzi el.
És ő eldalolta száz varázsdalát,
s a lány csak aludt egyre mélyebben tovább,
s egy merész csókkal, ó, a másik ébresztette fel,
s a Herceg igaz lovag volt, és tette, amit kell.
Ohó.
Együtt:
Ez ő, ez ő, a tiszta hangú vesztes ő,
ez ő, ez ő, az elfelejtett verselő,
ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő,
nézzétek, micsoda szellem ő!
Herceg:
Nyolc törpe volt, de sötét és mély a bánya,
a mélyben az egyik őrségben állt,
lámpásnak hívták s a többiekre várt.
Múlt a perc, és múlt a nap, a hét,
s nem jött vissza érte már a másik hét,
mert megérkezett Hófehérke, és ő olyan szép,
hogy barátjukat egyszerűen lent felejtették.
Ohó.
Együtt:
Ez ő, ez ő, az ottfelejtett őrködő,
ez ő, ez ő, a nyolcadik kis törpe ő
ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő,
nézzétek micsoda szellem ő!
Kölyök:
Sötét a vár, magas a trón,
és így szólt a bíró:
Lámpás:
Az ítélet halál!
Kölyök:
És lent a hóhér az ártatlan Kölyökre vár,
mert kimondta azt, mi rég látszik már,
hogy nézzétek, meztelen a király.
A néma hóhér felkapja őt,
és rohan a városon át.
de mindenütt ellenség, mindenütt túlerő,
s egymásnak karjában hal meg a két menekülő.
Együtt:
Ez ő, ez ő, a jó, a néma Meglökő,
ez ő, ez ő, a szókimondó gyermek ő,
ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő,
nézzétek micsoda szellem ő!
Ez ő, ez ő, a Kölyök és a Meglökő,
ez ő, ez ő, a Törpe és a Herceg ő,
ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő,
nézzétek micsoda szellem ők!
A padlás (1988) 93%
Valentine_Wiggin
Rádiós:
Lehet számtalan hely,
Ami szebb és jobb a mi Földünknél.
Lehet, létezik ő is,
Aki többre képes az embernél.
Egyszer ismeretlen távolba vágyom,
Máskor megriaszt egy álom,
Hogy a hang,
Hogy a csend,
Hogy a fény,
Hogy a tűz,
Már nem vigyáz e cseppnyi földre,
S el kell mennünk mindörökre.
Fényév távolság,
Csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország,
Hogy láss csodát, egy életen át.
Nézem tisztaságát, mégsem értem,
Hallom hangjait, és el nem érem,
Ott a tenger, itt az én hajóm.
Hát itt ez a hely,
Amit sokszor boldogan elhagynék.
És itt ez az élet,
Amit sokszor nem nagyon értek még.
Néha könnyebb lenne elmenekülni,
Tiszta fénybe merülni,
De a jel, ami szól,
De a hang, ami hív.
Még nem mond semmit, meddig érek s lesz-e út, hogy visszaérjek.
Fényév távolság,
Csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország,
Hogy láss csodát, egy életen át.
Nézem tisztaságát, mégsem értem,
Hallom hangjait, és el nem érem,
Ott a tenger, itt az én hajóm.
Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim…
A padlás (1988) 93%
Valentine_Wiggin
Kölyök: Én kérnék tőled valamit! Ezt! *felveszi a fejhallgatót* Ezen beszélhetünk majd, ugye?
Rádiós: Ahová ti mentek, oda a mi hangunk nem ér el.
Kölyök: Akkor építs egy jobbat! Olyat, ami messzebbre szól, mint a csillagok!
A padlás (1988) 93%
Valentine_Wiggin
Rádiós *Sünit nézi*: Szóval… azt mondod van valaki, akit nagyon szeretek…
Süni: Igen…
Rádiós: És nagyon szeretne segíteni nekem…
Süni: Igen…
Rádiós (a számítógépére néz): Igazad van, a Robinson majd segít!
A padlás (1988) 93%
Valentine_Wiggin
Révész:
Valahol, a fényeken túl,
ami szép volt s elmúlt, újra vár,
valahol, az árnyakon túl,
újra befogad egy távoli táj,
ahol ő, aki elment már,
kézen fog majd újra.
Odaérsz, hol eleven a múlt,
mikor elindulsz a végtelen útra,
s az elveszett játékok életre kelnek
és körbe kigyúlnak a fények.
Ó, régen várnak ránk az örökre szépek.
Nincs még rá szó,
milyen az a múlt-bolygó.
Valahol, az alkonyon túl,
hova annyi fénylő csillag hullt,
valahol az álmon is túl,
már a harag is a múltba simult.
És távol a vonzástól még nyílik másik távlat,
az a hely, mit nem hagy el a fény,
soha nem üzen a földi világnak.
S az elégett mécsesek újra kigyúlnak
és összesimulnak az évek.
Ó, ott ébrednek ők, az örökre szépek.
Új ország vár,
vissza sose enged már.
Rádiós:
Ott van a múltunk egy távoli tájon,
s az elveszett éveket el lehet érni újra.
Nem süllyed el semmi, ha nem felejtjük el,
hogy élnek az emlékek még valahol.
Révész, Kölyök:
Hol az elégett mécsesek újra kigyúlnak
és megállnak végre az évek.
Rádiós:
Túl a fényeken, túl az árnyakon.
Révész, Kölyök:
Ott ébrednek ők, az örökre szépek.
Új bolygó vár,
egy földöntúli világ,
másik, békés táj.
A padlás (1988) 93%
Valentine_Wiggin
Süni: Én jobb ha most megyek.
Rádiós: De miért?
Süni: Hát tudod, jelmezbál lesz a zeneakadémián, és még meg kell varrni a kosztümömet, meg jó lenne, ha néha valaki észrevenné, hogy én is a világon vagyok.
Rádiós: Várj, mit kell észrevenni?
A padlás (1988) 93%
Valentine_Wiggin
Mamóka: Na mi van, fiúka?
Lámpás: Ezt nekem tetszett mondani?
Mamóka: Persze, hogy neked. Az unokám lehetnél. Csak az a baj, hogy nekem nincsenek unokáim. Csak ez a kis madaram van, az Artúr, most egy kicsit meghalt, de majd Rádi meggyógyítja.
A padlás (1988) 93%
Valentine_Wiggin
Rádiós és Süni együtt:
Csupa-csupa fura hang sóhajt még,
mégis szól a csend.
Csupa-csupa csoda kép pattan szét,
mégis érints meg.
Ami lehetetlen, nem szállhat el,
mint egy álomkép.
Ami hihetetlen, nem múlhat el,
mint az ébrenlét.
Minden szellemárny lassan elköszön
az éji tánc után.
S majd újra visszatér
egy másik ékszakán,
mert nem maradhat már tovább,
a fénybe fordult ez a világ.
Csupa-csupa csoda ég mindig vár
áloméj végén.
Csupa-csupa csoda padlásra száll,
földet ér a fény.
Földre száll, leszáll a fény.
