Paripi Koumei (Paripi Koumei) (2022–2022) 82% 13★

A szezonból ez volt az egyik anime, ami felkeltette az érdeklődésem, az openingje meg csak hab volt a tortán, egyből megszerettem, és csak később tudtam meg, hogy egyébként egy magyar dalt dolgoztak át, amit meghallgattam és annyira nem tetszett. xD
Maga az anime fénypontja végig Koumei (Kongming), aki éles elméjével és stratégiai tudásával segíti a feltörni vágyó Eikot a zenei világban. Valljuk be, bár a lánynak van tehetsége, egyedül mégsem lett volna képes kitörni a bárban való éneklésből, és sztárrá válni. Talán, ha utcai zenésznek áll, akkor többen felfigyeltek volna rá, de ezt már nem tudjuk meg, hisz amikor erre sor került, már rég Koumei segítette. A dalok egyébként nem voltak rosszak, de pár nap múlva már nem fogok emlékezni rájuk. Ilyen téren tényleg csak az opening az, ami megragadt. A rap sem igazán tetszett, vagy lehet inkább csak az volt a bajom vele, hogy feleslegesnek éreztem, hisz ahogy az egyik résznél is írtam, azt hittem, hogy Kabe és Eiko végül egy csapat lesz, és közösen fognak fellépni, közös dalokkal, de a fiúra tényleg csak azért volt szükség, hogy felhergelje a tömeget, és úgy tűnt, neki ez fel se tűnik, vagy csak jó volt ez így neki. Nekem nem tetszett. Az Azalea tagjait is bemutatták, bár leginkább Nanamit, és a fellépések során is ő volt középpontba, a másik két lányt pedig teljesen leredukálták háttértáncosnak, így mondhatni feleslegessé vált a jelenlétük is. Persze Eikonak… nem, valójában ez is Koumeinek hála visszataláltak önmagukhoz. Szóval tényleg a stratéga vitte a sztorit a hátán. Nem volt rossz anime, de a kezdeti lelkesedésem, miszerint kedvencet avattam, kicsit alábbhagyott, kicsit lelaposodott az anime a végére, ráadásul az egész egy hosszú bevezető érzetét hagyta maga után, ez után jönne még csak, hogy Eiko megállja-e a helyét egy nagyszabású fellépésen avagy sem. Kedvenc mégsem lett, de örülök, hogy megnéztem, már csak az opening és Koumei miatt is. :)

Szórakoztató. Természetesen az opening miatt figyeltem fel rá, alapvetően kétlem, hogy valaha megnéztem volna az animét, mert nem az én világom. Zenéről szól, japán popról, picit a rapről, de alapvetően a klubok világáról. Ebből a szempontból tartalmaz pár érdekes és informatív tényt is a történet. Tehát halála után a kiváló stratéga, Koumei átkerül a modern Japánba, ahol az amatőr énekesnő, Eiko „menedzsere” lesz. A férfi éles észjárása viszi előre a cselekményt és nagyrészt ő adja az anime humorát is, tehát mindenképpen ő az a figura, akin áll vagy bukik az egész. És Koumei jól működik, bár pár epizód után a csalhatatlan stratégát is meg lehet unni. Eiko aranyos és tehetséges, de alapvetően irtózatosan középszerű és szomorú ezt mondani, de önerőből soha nem jutott volna feljebb. A fiúk/férfiak ebben a történetben nem teljesen normálisak, de ez nem baj, hiszen vígjátékról van szó. A zene… ízlésfüggő. Nekem nem igazán tetszettek a dalok, leszámítva a rap csatát, mert annak a szövege zseni. (Ha nem is nézitek meg az animét, csekkoljátok a hatodik epizódot) Egyébként ez volt az a pont, ami után nekem elmúlt a lelkesedésem és kicsit kezdtem megunni a látottakat, hiába voltak „fordulatok” vagy nem is tudom, minek nevezzem őket. Szóval egynek elment, nem váltja meg a világot, nem is a legjobb vígjáték, de nézhető és élvezhető.

Nekem ebből kilenc rész bőven elég volt. A japán popzene és rap nem az én világom, amit tudtam korábban is, de a történet attól még lehetett volna érdekes. A humort, a képi világot és az alapfelállást szerettem, de Eiko és a dalai unalmassá váltak. Kongming viszont remek figura, egy érdekesebb történetben jobb helye lenne. Én vártam túl sokat? A versek és a Három Királyság történetei a részek elején sokkal inkább magukkal ragadtak. 5 lenne, de kap +1 csillagot, mert itt ismertem meg a regényt.