Az 1933-as Kansas City-ben járunk, ahol Mike Murphy egy nem túl jól menő detektívügynökséget vezet, így titkárnője sem kap fizetés már hónapok óta. Murphy-nek van egy társa is, Dehl Swift, akivel csak egy baj van: egyáltalán nincs önkontrollja. Így nem csoda, hogy amikor egy szép napon Swift… [tovább]
Párbaj a városban (1984) 12★
Szereplők
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző
Várólistára tette 7
Kiemelt értékelések
Serge_and_Boots
Nem mintha nem lenne egyértelmű, magam is leírtam már, de jó néha tudatosítani: Clint Eastwood egy szent tehén. Úgy vált generációk kedvencévé, de legalábbis rendületlenül tisztelt és elismert színész-rendező-producerévé, hogy az életműve messze nem makulátlan, és számos alkalommal, egészen változatos módokon sült fel egy-egy projektjével. Speciel a Párbaj a városbannal is, ami első ránézésre sikerbiztos koncepciónak tűnik, de másodikra már érezzük, mennyire ingatag lábakon áll a dolog…
Nem vagyok abban biztos, hogy 1984-ben bárki is kíváncsi lett volna egy Clint Eastwood-Burt Reynolds buddy mozira, főleg nem egy többedik harmincas évekbeli gengszterfilmre. Amilyen jól hangzanak az összetevők külön-külön, annyira nem kerek a végkicsengés. Mi a fenét akart kezdeni egymással ez a két színész?
Valóban intő jel lehet a forgatásról származó emlékek ma már könnyen elérhető sorozata – Eastwood mintegy Alain Delon-üzemmódba kapcsolva szinte leuralta a produkciót, eltávolította Blake Edwards-ot a rendezői székből, aki így a forgatókönyvírói kreditet is megtagadta. Eastwood ezenkívül beleszólt a színészválasztásba, magasabb gázsit követelt Reynoldsénál, menet közben folyamatosan a saját következő filmes projektjein járt az esze, és a házi zeneszerzőjét, Lennie Niehaust is behozta a moziba (aki amúgy imádnivaló zenész, de hogy ide egy épkézláb ötletet nem hozott, az tuti…). Végül pedig: kényelmesen elfelejtett színészkedni.
Ha valami nagyon látványosan öli ezt a filmet, akkor az a Reynolds és Eastwood között még csak nyomokban sem érezhető kémia. Előbbi kínlódik, grimaszol össze-vissza (vélhetően mert egy verekedés felvétele közben eltört az állkapcsa), utóbbi egy sokadik benyugtatózott Piszkos Harry verziót prezentál a vásznon, egy kritika viccesen megjegyzi, hogy néha saját magát parodizálja a túlhangsúlyozott fintorgásaival – azért az kemény, ha egy Eastwood alakításról ennyit tudunk elmondani, bár ki tudja, milyen apokaliptikus mélységbe vezetne a felismerés, miszerint a legtöbb Eastwood alakításról sem tudunk… Na ezt hagyjuk is!
Kritikus koporsószöge a projektnek a hangulat teljes hiánya. A harmincas évek Kansas City-je fenomenális közeg – lehetne – egy fülledt bűnügyi történethez, hivatkoznám itt kedvencemet, Robert Altman Kansas City-jét. Fenomenális, hogy a jazzbuzi Eastwood és az ötvenes években kiváló jazz felvételeket készítő Niehaus együtt semmiféle korhangulatot, semmiféle lüktetést nem tudott adni a mozinak…
És hát végül, amit egyáltalán nem tudok lenyelni – az ekkor 54 éves Eastwoodot a hallhatóan pályája elején járó Stohl András szinkronizálja. Hogy ez miféle ötlet, tartalék beugrás, vagy vicc lehetett, arról elképzelésem sincs, de őszintén szólva, ennek a filmnek ez már nem oszt, nem szoroz.
@Andaxin értékelése nem túlzó, iszonyatos mellélövés ez a film.
Alvarando
Nagyon jó akcióvígjáték, két nagyon jó színésszel. Clint Eastwood mint rendőr és Burt Reynolds mint magánnyomozó végig szívják egymás vérét, miközben néha segítenek egymásnak, néha nem.
Nektárpitta
Az utolsó 20 percet leszámítva nagyon unalmas volt, pedig nem vagyunk azok a típusok, akik csak az extra pörgős, modern filmeket szeretik, sőt.
