Ooku: A belső palota (2023–2023) 77% 19★

Hátizé. Ez nem egy jó sorozat.
A live actionre valószínűleg ennek ellenére is sort kerítek majd, mert Sakai Masato játsza a főszerepet (és elvileg egy díjat is bezsebelt vele), Sakai Masato meg az egyik kedvenc japán színészem, de az anime határozottan nem nyűgözött le. Ez lényegében egy történelmi japánba helyezett Védett férfiak, amely regényt egyébként eleve nem szeretem túlságosan, mert eléggé azt sugallja, hogy Robert Merle nem igazán tudta értelmezni a feminizmus definícióját és törekvéseit, ezért írt egy sztorit, amiben démonizál egy világot, ahol a férfiak valamilyen (a nőkön egyébként kívül álló) ok miatt megfogyatkoztak, és ennek megfelelően át kell alakulnia a társadalomnak. Ugyanakkor csak azért, mert Merle eredetileg nem túl jól dolgozta fel a témát, nem jelenti, hogy nem lehetne jól feldolgozni. Hogy nem lehetne lefesteni egy olyan környezetet, ami ezt a helyzetet arra használja fel, hogy empátiára, a nemek egyensúlyára tanítson – az Ooku, mivel egy háremben játszódik, bőven beszélne a szexualitásról, előkerülnek a különböző szexuális orientációk, kicsit a nemi diszfória (Iemitsu, a női sógun rengeteget küzd azzal, hogy miközben az egyetlen életcéljának egy örökös világrahozását kell tekintenie, sőt, átesett egy nemi erőszakon és egy tinédzserkori terhességen is, férfi ruhákban kényszerül járni, férfiként szólítják meg, férfi neve van… abszolút nem ismerik el nőként, nem tud a saját nemével azonosulva gyógyulni a traumáiból). A témák fontosak és érdekesek, de a megvalósítás végtelenül gyenge.
Arikoto idegesítő, fárasztó, és egyáltalán nem konzisztens főhős. Folyamatosan váltogatja a motivációit és érzéseit, hol mindennél fontosabb neki a vallása és a papi ambíciói, hol pedig már csak az zavarja, hogy éppen nem tud megfelelni élete szerelmének. Hol vannak jó pillanatai, egy kis humora, hol viszont teljesen sótlan, hol végtelenül érzékeny és empatikus, hol teljesen figyelmen kívül hagyja az egyik legjobb barátja traumáit. Iemitsu helyzete érdekes, és szívesen tudtam volna meg róla többet, de mint karakter abszolút nem tud kiteljesedni. Egy eszköz a történetben, egy romantikus figura, de nem ismerjük vezetőként, nem látjuk igazán a személyiségét, és ő sem éppen konzisztens – egyik pillanatban szereti az anyját, másikban anyjaként szereti a gyilkosát, aki őt is bántalmazta… nem, nem, ez nem így működik. Gyokuei, a fiatal szerzetes még az egyik legérdekesebb és legkövethetőbb figura, de vele pedig maga a történet bánik el – miközben Iemitsu traumáit komolyan vesszük, és a bosszúját elismerjük, Gyokuei-nél mindenki húzza a száját, hogy hát túlzásba esett, akkor is, mikor sokkal okosabban, és sokkal kevésbé destruktívan oldja meg a bosszúját.
Az egész történet annak ellenére képes kifejezetten szexista lenni, hogy elvileg vezető pozícióban vannak nők, és elvileg ők vezetik a társadalmat – mert azért hangsúlyozva van, hogy a nő személyisége akkor teljesedik ki, ha anya, azért a férfi kiborulását a zaklatáson és a nemi erőszakon nem ismerik el, azért a férfiak között alap, hogy teljesen rendben lennének azzal, hogy elveszítik az érzelmi kapcsolatokat, de mindenkivel le kell feküdniük… sztereotípia sztereotípia hátán, és végső soron egy kifejezetten destruktív üzenet.
Az animáció nem rossz, de tipikus tucatanime, a netflixen gyakori a hasonló minőség – a zene némileg kellemesebb. A japán hangok jók, a magyarok azért gyengébbek, gyakori a túlzott artikuláció, túljátszás, nem kifejezetten természetesek. Nem tudom ajánlani.

Hűű, ez aztán különleges, elgondolkodtató és igazán mély anime lett. Le vagyok nyűgözve, sokkal jobb lett, mint amire igazából számítottam.
A szereplők sokrétűek, és a végére még annak a motivációja is világossá válik, akiket az elején nem kedveltem. Volt olyan karakter, akit meg is sirattam.
Nagyon ötletes, hogy milyen szépen keretbe van foglalva a jelen és a múlt, ez tényleg az a fajta éjszakába nyúlóan nézős anime. Ajánlom!

Nem gondoltam hogy ennyire érdekes és elgondolkodtató lesz a történet, de sajnos eléggé sok hiba van a megvalósításában.
Engem nagyon megfogott ez a fordított felállású világ és hogy milyen praktikákkal, megoldásokkal próbálják fenntartani a hatalmat, pótolni a kiesett férfiakat. De az a gond hogy sokszor felületesen foglalkoznak csak ezekkel a kérdésekkel. Plusz sok sztereotípia van benne amiket nem kellene erősíteni.
Az animáció szerintem szép volt. A szinkron is viszonylag jól sikerült.

Kimondottan tetszett a koncepció. Nem feltétlenül az egész világfelépítés, mert ugyan az is jó volt, viszont semmi világmegmozgató, inkább a történetmesélés felépítése. Rengeteg idősík, előre és visszautalás, és nagyon kielégítő volt, ahogyan a végére összeállt a kép, hogyan jutott el a világ az anime első részében szereplő pontig. Imádtam, hogy szinte az összes helyzetet személyes nézőpontból mutatja meg a sorozat, mind az átlagemberek közül végigkövetjük egy személy történetét, mind azokét, akik a mozgatórugóik voltak a változásnak. Sajnálom, hogy itt, Snitten többen is leszólják, mert szerintem ha az ember nem akar előre lefektetett elvárásokat beleerőltetni és csak hagyja, hogy kibontakozzon előtte a történet, nagyon élvezetes tud lenni.

Japán agyamentségnek japán agyamentség, de sajnos nem a jó fajtából – vannak ennél szórakoztatóbb animék a Netflix kínálatában.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2023/09/29/ooku-a-belso-palot…