Nora Helmer (1974) 90% 1★

H e l m e r . Ez felháborító! Így teszed magad túl legszentebb kötelességeiden?
N ó r a . Mit tartasz legszentebb kötelességeimnek?
H e l m e r . S ezt én mondjam meg neked? Hát nem azok-é a férjed és gyermekeid iránti kötelességek?
N ó r a . Nekem más, ép oly szent kötelességeim vannak.
H e l m e r . Nincsenek. – Mik volnának azok?
N ó r a . A kötelességek magammal szemben.
H e l m e r . Mindenek előtt hitves és anya vagy.
N ó r a . Ezt nem hiszem többé. Azt hiszem, mindenek előtt emberi lény vagyok – ép úgy mint te – vagy legalább törekedni fogok, hogy azzá legyek. Tudom, hogy a legtöbb ember neked ad igazat, Róbert s hogy a könyvekben is így áll. De én nem elégedhetem meg többé azzal, a mit a legtöbb ember mond, s a mi a könyvekben áll. Magamnak kell a dolgokról gondolkoznom s iparkodnom, hogy velük tisztában legyek.
H e l m e r . S nem volnál tisztában helyzeteddel saját családodban? Nincs-é az ily kérdéseknél csalhatatlan vezéred: a vallás?
N ó r a . Ah, Róbert, hisz azt se tudom, mi a vallás.
H e l m e r . Mit mondasz?
N ó r a . Nem tudok én semmi egyebet, mint a mit Jakóbi lelkész mondott, midőn konfirmál tak. Azt mondta, hogy a vallás ez meg az. Majd később ha egyes-egyedül magamra leszek utalva, meg fogom vizsgálni ezt a kérdést is, hogy lássam, helyes-é, a mit Jakóbi lelkész mondott, vagy is inkább: helyes-e nékem?
H e l m e r . Ez még is hallatlan egy fiatal asszonytól. De ha a vallás nem képes a helyes útra terelni, akkor legalább lelkiismeretedet rázom fel. Mert erkölcsi érzéked csak van? Avagy… válaszolj, – tán ez sincs?
N ó r a . Hát bizony erre a legjobb nem válaszolni. Hisz magam sem tudom. Egyáltalán nem vagyok tisztában a dolgokkal. Csak annyit tudok, hogy egyről másról egészen más véleményen vagyok mint te. Most is azt hallom, hogy a törvények mások, mint a minőknek én gondoltam; de hogy a törvények jók, ez nem fér a fejembe. Tehát egy nőnek ne álljon jogában haldokló agg atyját kímélni vagy férjét megmenteni! Ilyesmit nem hiszek.
H e l m e r . Úgy beszélsz, mint egy gyermek. Nem érted a társadalmat, a melyben élsz.
N ó r a . Persze, hogy nem értem. De most megakarom ismerni. Meg kell győződnöm, kinek van igaza: a társadalomnak vagy nekem.
H e l m e r . Beteg vagy, Nóra, lázban beszélsz; sőt szinte azt hiszem, elment az eszed.
N ó r a . Soha sem voltam mindennel oly tisztában, mint ma éjjel.
H e l m e r . S tiszta öntudattal hagyod el férjedet és gyermekeidet?
N ó r a . Igen azzal.