Người Mặt Trời (2023) 80% 1★

Gyönyörű képi világú, igazán hangulatos vámpíros film. Azt hittem, valami ZS kategóriás marhaság lesz, de egyáltalán nem, kellemesen csalódtam!
A történet nem túl bonyolult. Csak annyi újdonság van az eddigi vámpírsztorikhoz képest, hogy itt a vámpírok hisznek benne, hogy lehetséges, és céljuk, hogy emberré változzanak.

Tetszett, hogy árnyalták a negatív karaktereket (a báty, aki sutyiban spoiler, meg a fővámpír csaj), és érthető volt, miért úgy viselkednek, ahogy.
Ebben is megvannak a műfaj idegesítő pózőrködései (felesleges vicsorgás, sziszegés a másikra, stb…), illetve vannak benne jócskán logikátlanságok, pl:
– Az ezüst (igen, itt a vérszopók érzékenyek az ezüstre) nem egyformán hat a karakterekre. Az egyiket épphogy megbökik valami ezüst tárggyal, máris lángra lobban, egy másikat viszont ezüst tőrrel hatszor leszúrnak, és csak füstöl egy kicsit, és ennyi… Most ez hogy? :D spoiler
– Hogy lehet az, hogy senki nem lázadt fel a közösségben? Amit ott csinálnak, az nettó ember…izé, vámpírkínzás, ők meg mint a birkák, eltűrik ezt…? (Mindig van valaki egy közösségben, akinek nem tetszik a rendszer, fura volt, hogy itt nem voltak ilyenek…)
– Miért nem spallettája van egy vámpírnak sötétítőfüggöny helyett?!

Az árva csaj karaktere tetszett. (Főleg a biztonságiőrös rész meg a szörnyeteges megjegyzése miatt.) A főszereplő vámpír srác meg kellően balfék volt, hogy drukkolni tudjak neki. :D

A legvége jó volt, de azért fel is röhögtem. Eszem a kis szívüket. :D spoiler

Minden marhaságával együtt nekem ez nagyon-nagyon tetszett.