Nae Dwie Teriwooseu (2018–2018) 83% 19★

Alapvetően 9-t adtam volna rá és azt azért, mert nekem néha a KIS kicsit sok volt és Ae Rin is túl kotnyeles volt az elején. Végül miért 8? annyi „bújtatott” reklám volt benne, hogyha egymás tetejére raktuk volna őket elsüllyesztik a Titanicot is. A sztori számomra abszolút kiszámítható volt, mivel mikor a krimi szál erősebb lett szinte azonnal tudtam ki lesz a főhunyó :) Ettől függetlenül nézette magát és miért? So Ji Sub és Jung In Sun kémiája miatt plusz Ji Sub és a gyerekek egyszerűen imádni valóak voltak együtt… Az a kevés akciójelenet ami volt nagyon szépen koreografált volt, szóval profin megoldották. Karakterekben, mint írtam Ae Rin néha picit túl kotnyeles volt, másik oldalról viszont a végletekig pozitív és talpraesett. Ji Sub egyszerűen imádni való volt a gyerekekkel és szerintem életben is a forgatás folyamán, mint a karaktere úgy került és engedett ki a gyerekek közelében :) Az ikrek egyszerűen zabálni valóak voltak, a két kis gyerekszínész szuper volt :) Sokszor az ember nem tudta eldönteni elfenekelné őket vagy jól meggyömöszködve megpuszilgatná :)))) KIS tagok aranyosak voltak:) Mellékszereplőkből akiket viszont nagyon csíptem meglepő módon Son Ho Joon alakította Yong Tae volt spoiler és a Sung Joo alakította Do Woo volt :)
Kinek? romantikus és igazából még sem, vígjátéknak vígjáték, krimi vonal éppen annyi, hogy izgalmassá tegye:) Volt ebben a sorozatban minden:) Ji Sub fanoknak kötelező, ha másért nem is : az a képernyő idő amit az ikrekkel töltött kihagyhatatlan :)
btw: Urban Dictionary Terius jelentése: Terius A good looking individual who is great in bed and can be very loyal unless treated wrong.

Izgalmas, akció dús, néhol ugyan mélabús, viszont sokszor szórakoztató. Kifejezetten élvezetes darab. A romantika is megfelelő mennyiségben volt jelen, még annak ellenére, hogy a két főszereplő között egy eszkimó-puszin kívül on-scene nem történt egyéb ingeraktus. A bébicsőszös részek végtelenül aranyosak és jópofák lettek, sokszor csalt mosolyt az arcomra, ahogyan láttam az eleinte nem túl lelkes Kim Bon-t felengedni a gyerekek mellett, majd az anyjukkal és később a kis klubbal, valamint a többi szülővel.
A krimi szál sem okozott csalódást. Voltak itt szép számmal csavarok, habár a legfőbb még a kiderülte előtti pár résszel azért sejthető. Azonban ezen kívül semmi panasz nem lehet rá. Az akció jelenetek remekül lettek megvalósítva, és ami az utolsó részt illeti, nem hittem volna, hogy ennyire konkrét esetet is fognak mutatni. Igazából ez a kevert – romantikus-vígjáték-akció-kém-krimi – kifejezetten fokozta a sorozat hangulatát és élvezhetőségét. Az elején ugyan zavarosnak tűnhet a jelenetek és témák közötti átmenet, de gyorsan meg lehet szokni.
A főszereplők egymás komplementerei voltak. Kim Bon (a nagyszerű So Ji Sub tolmácsolásában, akitől megvallom, először nagyon féltem, mert az Oh My Venus-t pont miatta hagytam abba két rész után, de itt egyszerűen remek volt) a kissé magába forduló, különc figura, aki próbál a lehető legjobban elzárkózni a világtól, hogy régi ügyét megoldhassa. Majd a kissé cserfes, ám jószívű és nyílt Go Ae Rin, aki nem mellesleg egy nagyon erős jellemű nőként volt ábrázolva, egyre inkább beférkőzik az életébe, majd a szívébe is, ezzel elősegítve mindkettőjük lelki gyógyulását és a gyászuk feldolgozását. Bon megtanítja Ae Rin-nek, hogy nem csak fényesség van a világon, a nő pedig a férfit, hogy nem minden végződik feltétlenül tragédiával. Bevezetik egymást a saját világukba és ez alatt összeszoknak, majd ebből lesznek a romantikus érzelmeik. Megannyi romantikus sorozat szokott pontosan ezen a ponton elhasalni, viszont itt nagyon jól építették fel az egészet.
A gyerekek imádni valóak, nem lehet rájuk egy percig sem haragudni, mikor véletlenül olyan dolgokat csinálnak, ami miatt konkrétan bizonyítékok épsége , felhasználhatósága kerül veszélybe. Édesanyjukat imádják, az új bébicsőszért pedig egyenesen rajonganak. Azok a csúszdás jelenetek, a „nózis dolog”… Nem lehet hármójukat nem szeretni.
Ae Rin egykori főnöke Yong Tae hatalmas arc. Eleinte azt hinné az ember, csak egy újabb piperkőc karakter, akiről majd kiderül, végig a rossz oldalon volt. Persze a közepe tájékán kivilágosodik a kép vele kapcsolatban. Ő is csak egy elveszett lélek a sok közül, akinek ugyan nem kevés vaj van a füle mögött, de igazából inkább a bűneit megbánó, szeretni való pojáca. Mondjuk attól féltem, hogy miatta lesz egy szerelmi háromszög, de szerencsére ilyenről szó nincs.
Ugyan nem derült ki nagy csavar a Mami Rendőrségről, és annak túl jól szervezettségéről, de még így is tartogattak meglepetéseket, főleg az egyik anyuka házastársa.
Kim Bon két ügynöktársa ugyan visszaszorultak inkább a nagyon mellék mellékszereplő státuszba, de így is jó volt nézni őket.
Viszont a sötét oldalról nem szeretnék bővebben szót ejteni, mert az már tényleg vastagon spoileres lenne. Csak annyi, hogy lesznek itt meglepetések szép számmal.
A történet nagyon jól van felépítve, és az egyes stílus elemeket sikerült úgy rendezniük a készítőknek, hogy valóban ne legyenek zavaróak és megfelelő arányban legyenek egymással. A zenei aláfestés ugyan nem lett túl emlékezetesek, ám jól illettek a jelenetekhez, annak ellenére. hogy néha egészen furcsa kombinációnak is tűnhettek első nézésre. A betétdalok közül számomra volt egy nagyon fülbemászó, amit ugyan az a Gaho énekelt, akinek az idei évben megkaptam a kedvenc dalomat a Time című dallal. A színészi játékok nagyon jók voltak, külön dicséret illeti a gyermek színészeket. A filmezés, így a képi világ nagyon igényes volt, azonban az egyik jelenetnél a CGI nagyon kilógott, de ez a kevésbé lényeges bakik egyike volt. Viszont vágási hibákat a szemfülesek fognak találni szép számmal. Nem túl feltűnőek, de egy kis odafigyeléssel hamar kiszúrhatóak.
Összességében ez egy kiváló sorozat. Akit nem riaszt el a műfaji kavalkád, az bátran vágjon bele. A koreai sorozatok szerelmeseinek kiemelkedően ajánlott darab, és ha valaki most szeretné megismerkedni ezzel a világgal, akkor bátran nézzen bele ebbe a sorozatba kezdésként.

Bővebben: http://barbiolvas.blogspot.com/2018/11/a-vilag-legmenob…

Érdekes dorama, van benne mindenből egy kicsi. Habár főképp talán akció-vígjáték kategóriába sorolnám. Terius szép lassan nyílt meg Kim Bonként. Ae Rin és az ikrek segítettek neki a gyógyulásban. Bon hihetetlenül édes volt az ikrekkel. Joon-Joonékat is nagyon megszerettem, tény, hogy igazi rosszcsontok, nem egyszer tettek keresztbe a felnőtteknek, de ettől függetlenül jólelkű gyerekek. :) A KIS se volt semmi, jókat nevettem rajtuk. :D Elképesztő mennyi mindent képesek voltak kideríteni. :D Az Ae Rint alakító színésznőt még nem láttam más szerepben, de itt abszolút szimpatikus volt a karaktere, illetve az alakításával is meg voltam elégedve. Jin Yong Tae karaktere érdekes volt számomra. Eleinte azt hinné az ember, hogy a rossz oldalon áll, közben meg egy totálisan szerethető fazon. Imádtam, amikor „Brother”-nek szólította Bont. :D Kifejezetten szórakoztató karakter. Elég sok a doramában a vígjáték-elem, de ettől függetlenül voltak komolyabb részek is. A romantika igencsak minimális, a 2 főszereplő inkább egymás lelkitámasza. Nagyon élveztem elejétől a végéig. :)
ui: So Ji Sub még mindig „husband material”. :D

Mivel anyum kedvenc színésze So Ji Sub ezért „kötelező” volt megnéznünk de tetszett. Bár a leírásból én egész más cselekményt képzeltem, szerintem sokkal jobban ki lehetett volna „aknázni ” Go Ae Rin tehetségét, karakterét. Imádtam az ikres jeleneteket, annyira cukik és viccesek voltak Bon"ssi szitterrel. Nagyon tetszett a KIS ötlete, (szerintem nálunk is használható lenne a lakóközösségekben.)amúgy feldobta a sorozatot, valljuk be nélkülük elég unalmas lett volna,(bár mellettük a NIS ügynökök szakmailag elég bénának tűntek). Persze néha kicsit sok volt belőlük, párszor túlzásba estek de bírtam őket. Viszont Jin Yong Tae tényleg az idegeimre ment, én tuti hagytam volna spoiler. A „krimis” szál elég kiszámítható volt de így a megoldás után is olyan a cselekmény és a történeti szál hogy bármikor és bárhogy folytatni lehet és én kíváncsi is lennék rá…

Félbehagytam.

Az ikrek aranyosak………………….