Várólistára tette 5
Kiemelt értékelések
Bajban vagyok az értékeléssel, mert volt ami tetszett (a táj, a hangulat, az elszigeteltség), de nagyrészt utáltam a látottakat (mondanivaló, karakterek és maga a sztori). Josephine Peary megtestesített mindent, amit emberben csak gyűlölni lehet. Mérhetetlenül önző és ostoba volt. Úgy rombolt le mindent maga körül, hogy továbbra is csak toporzékolt, hogy miért omlik össze körülötte minden. A lényeg a látszat, hogy a Déli sarkon is ki legyünk sminkelve és szép ruhában legyünk, hogy így várjuk az expedícióról visszatérő férjurunkat (hova hányjak?) Az, hogy eljuttassák ezt a dívát A-ból B-be spoiler A történet nagyjából fél óra után indul be, mindig kicsit többet adva. Igazából olyan sokáig el lett húzva, hogy mielőtt jött volna a „csavar” már tollba lehetett mondani, hogy mi fog következni. Allaka megtestesítője kissé felemásra sikeredett… amíg a településen echte eszkimóasszonyságok voltak lógó mellekkel és vastag zsírpárnákkal a „vadonban” már egy modellalkatú feszes cickókkal felszerelt példányt kaptunk (aki ráadásul japán… pacsi a sminkesnek, egész jó munkát végzett). A két nő dinamikája nagyon nem jött át. Az egyik rettentően naiv volt a másik rettentően önző és ostoba (hogy ismételjem önmagam). Sehogy sem közelítettek egymáshoz, hiába a sok konfrontáció. Jellemfejlődésnek nyoma sem volt. Azon meg elképedtem, amikor a végén spoiler
Coixet az első két filmjével földbe tudott döngölni, de azóta hiába nézem a többi rendezését, valahogy elmegy mellettem a mondanivaló…
