Mousou Dairinin (2004–2004) 77% 21★

Hát ez tényleg nagyon elborult anime, le sem tagadhatná, hogy Kon Satoshi készítette. Az első hét rész akármilyen elborult is volt, de egy sémát követett, minden részben megismertük a következő áldozatát a Shounen Bat-nak. Hiába volt elborult és groteszk, nekem akkor is tetszett. Az utána következő részek már sokkal elszálltabbak voltak, de azok is érdekesek voltak, például a pletykálkodó asszonyok, vagy éppen a három szerencsétlen története. De utána átváltottunk az álomvilág-katyvaszba, aminek a végkifejlete egyáltalán nem tetszett sajnos. Viszont az OP valami zseniális. Teljesen elborult és borzasztóan furcsa, de egyszerűen zseniális.

Az elején még követhető sorozat, kis misztériummal.
Látszik, hogy Kon szeretett játszani a mentális betegségekkel és a különféle perverziókkal.
Aztán a közepe táján megváltozik az anime, epizodikusabb lesz, de sokkal elborultabb.
A vége sem volt rossz, de szerintem legalább még egyszer meg kell még néznem, hogy teljesen felfogjam.
A lezárása is kis űrt hagyott, sok szálat nem varrt el úgy, ahogy vártam volna.

Maradtak bennem tisztázatlan kérdések, ez egy elég érdekes anime volt. Az első fele tetszett, az alap koncepciója jó volt, a második fele pedig elment egy érdekes irányba ami nekem nem annyira jött be. Hogy őszinte legyek az opening-je volt a legjobb ebben az egészben :P

Az anime, aminek már az openingje is érdemel néhány szót. Ritka esetek egyike, amikor nem ugrottam át, de nem azért, mert olyan kellemes lett volna nézni, ellenkezőleg, kifejezetten erős diszkomfort érzetet okoz. Az előtérben vígan kacarászó emberek, a háttérben egy csodálatos gombafelhő. Vajon kínjukban nevetnek, esetleg megőrültek? Vagy ez az az arcuk, amit csupán kifelé mutatnak, teljesen lecsatlakozva a valódi érzéseikről?
    Az animékkel, de akár sorozatokkal kapcsolatban is gyakori problémám, hogy hiába szánnak akár 2-3 teljes epizódot egy-egy új karakter bemutatására, még mindig nem sikerül elérnie, hogy érdekeljen és törődjek vele. Ez az anime történetmesélésben, karakterábrázolásban brillírozik. Egyetlen epizód is elegendő volt egy új szereplő megismerésére és helyzetének tökéletes átélhetőségére, és ezt képes újra meg újra elérni. A 9. epizódban pörgeti ezt csúcsra, amikor négy pletykáló nő mesél egymásnak történeteket random emberekről, akik így egyenként kb 1-2 percre tűnnek fel az animében. És már ennyi idő is elegendő, hogy megértsük és átérezzük a helyzetüket, még akkor is, ha adott esetben hozzánk képest teljesen más emberekről van szó, akiket teljesen más problémák kínoznak. De csak a felszínen. Ugyanis az érzéseik mélyebb szintjére már mindenki rá tud csatlakozni. Hiszen ki ne ismerné a magas elvárásokból, felelősségérzetből, teljesítménykényszerből, kudarctól való félelemből fakadó stresszt, elkeseredést és pánikot. Van egy olyan érzésem, hogy így még semmi nem ábrázolta a kollektív eszképizmust. Ettől függetlenül nagyon réteg anime, hiába pendít meg sokak által ismert érzéseket, egyáltalán nem való mindenkinek.
    Szerepel még az animében egy irtó cuki plüssfigura is, amivel kapcsolatban egy pillanatig nem merül fel a gyanú, hogy a bevétel szaporítása miatt került volna bele az elvakult rajongók számára (bár az animében pont ez történik). Valójában nagyon is fontos társadalomkritikai szerepe van, a képessége a figyelemelterelésre és a hamis megnyugvás elérésére adja a népszerűségét.
    Avattam egy instant kedvencet és már most lenne kedvem újra megnézni. Nem mintha élveztem volna nézni, ez egy denpa esetén kicsit furán is hangzana :D

Remélem senkit se bántok meg az értékelésemmel és rám ne is figyeljetek . Nekem ez most nem jött át túl zavaros számomra néha azt se tudtaam hol tartok mit nézek ez hogy jön ide mi van most akkor mégse ??????????? Ilyen kérdések kavarogtak bennem .Miután megnéztem elolvastam a kritikáját ok fejtéseket de nekem még így is nehéz volt megérteni ..Azért az 5 csillag hogy a tartalma elképzelés viszont óriási és döbbenetes de sajnos számomra a részekből nehezen kivehető .Kíváncsian várom mások értékelését a megnézés után hogy ők mit hámoznak ki belőle .

Megjelent itt több téma is, de úgy érzem, hogy az anime nem tudta rendesen átadni és kidolgozni ezeket. Az első öt-hat rész még szépen kapcsolódik egymáshoz. Szépen kidolgozott részek ezek, a néző tudja is követni, mi történik, kezd kirajzolódni, hogy ki is Shonen Bat. Aztán átváltunk valami furcsa katyvaszba. Az anime engem itt veszített el. Kezdenek olyan részek megjelenni, amelyek nem tartoznak sehova, vagy összemossák a valóságot a képzelettel, de olyan szinten, hogy hiteltelenné válnak a tényleges emberi tragédiák. Az öngyilkosságot feldolgozó rész számomra komikus volt a háttérzenétől és magától a dinamikájától. Emellett lógott a levegőben. Nem tudtuk, kik a szereplők, mi a motivációjuk, mi van velük. Nekem ez kevés volt. A lovagos-szuperhősös vonalat meg csak simán nem tudtam hova tenni a történetkerethez képest. Az utolsó rész, ahol megtudjuk, mi miatt is néztük ezt az egészet végig, nagyon kevés számomra. Kaptunk egy morált, de ez a morál gyakorlatilg üresen is hagyja a kezeinket, mert nincs jól összerakva. A háttérben végighúzódó atombomba/háború/tömegkatasztrófa áthallások meg annyira minimálisan mutatkoznak meg, hogy csak az veszi észre, aki direkt keresi. A japán társadalom kritikája szintén ez a kategória. Szóval volt itt minden, de közben meg semmi sem volt.

En ebbol nem ertettem semmit. Rakeresek neten mi is tortent itt. Kell valami magyarazat. Ez nekem vagy tul magass volt, vagy tul buta vagyok. En csak az elso 5-6 reszt ertettem. Onnantol csak kaosz ember, nem fogok fel semmit.