Mary és a varázsvirág (2017) 78% 82★

A kinézete eléggé Ghibli koppintásnak hatott.
Történetileg nem volt nagy eresztés, eléggé sok minden kidolgozatlan volt és a felénél már éreztem, hogy mire fog kifutni. Azonkívül itt is éreztem egy kis Miyazakit.
És mégis nagyon nézette magát, nem mondom, hogy gyorsan, mert a végén már éreztem a fenekem. :)

Köszönet érte a Toldi Távmozinak és a Japán Alapítványnak! :)

Összességében nem volt rossz. A dizájn szépséges, a karakterek kinézetei egyszerű, de nagyszerűek. A sztori kissé összecsapott, és logikátlan. Aranyos, de nem több. Tényleg gyermeki szinten maradt.
A fő hogy ne hasonlítgassuk a Ghibli művekhez. Úgy elég nagyot koppanhatunk.

Szerintem egy abszolút szerethető film, ami nem akarja magát többnek mutatni, ami. A történet abszolút nem zavaros, én simán megértettem, talán mert az én lelkem örökké kissé gyermeki maradt. A film persze tele van sablonos, mégis fontos dolgokkal a barátságról, az összetartásról, a küzdelemről és hogy bizony nem jó, ha minden tökéletes. Kell a tökéletlenség.
A grafika gyönyörű, főleg a tájak, a látvány is magával ragadó. A történet persze kiszámítható, de mégsem várhatunk csodákat egy gyerekkönyvből készült adaptációtól. Engem mégis lenyűgözött, és nagyon élveztem. :)
Természetesen eredeti nyelven, magyar felirattal néztem meg az AA-nak hála. De magyarul talán nem is élveztem volna annyira. )

A sztori nem nagy szám, de tetszett a rajz.

Az eleje elvarázsolt a tájképeivel, helyszíneivel – az egyetem viszont nem tetszett, annyira fura volt az egész. Egynek elment az egész – a cicák voltak a kedvenceim :D

A történet eléggé zavaros, de a képi világ, különösen a miyazakii tájképek miatt így is megérte megnézni. E nehéz időkben különösen jól esett ilyeneket látni, bármikor szívesen beleköltöznék ebbe a filmbe :)

Nagyon szép a kidolgozása. Hasonlatos a Ghibli művekhez, de mégsem az, A történet nem eléggé kidolgozott, a több mint másfél órában szinte semmi nem történik, Több izgalomra számítana az ember.

A történet rettentő csapongó, a szereplőket nem is ismertem meg rendesen, így egyiküket se volt időm megkedvelni, ahogy izgulni se nagyon tudtam értük. Minden stíluselem benne van, amit korábban láttam már bármelyik másik Ghibli filmben – és itt jön a csavar, mert ez nem is Ghibli-film, de az animációs tradíciókat tőlük hozta a stúdió Ponoc alapítója. (Egyébként legális ennyire direkt módon utánozni valakit?) Az animáció tehát szép, a macsekok viccesek, de a történet nagyon kevés, nekem elég felejthetőre sikeredett.

Bevallom még mindig csak ismerkedem az animék világával, ezért magamat is meglepve ez a film elmondhatatlanul tetszett!

Egyrészt lenyűgöző látványvilága van, elképesztőnek tartom milyen magas színvonalú animációkat tudnak ma már készíteni. Valamint a zene is egyszerűen fülbemászó és mégis nagyon passzol a film hangulatához.

Mikor leültem elé nem tudtam mire számítsak pontosan, és cserébe kaptam egy végtelenül szerethető animációs filmet, nagyon sok komoly mondanivalóval.
Persze itt is megkapjuk a szokásos toposzokat mint barátság fontosságát és, hogy csapatban az erő, de ezentúl menően is van egy fontos üzenete, amit nem tudom, hogy leesett e másnak is, a film nézése közben!
#Spoiler: Mégpedig a genetikai transzhumanitásról, ami nem egy könnyű téma, főleg egy animációs film esetén, szóval minden elismerésem a készítőknek!

Nagyon sok animációs filmet láttam már az életem során, de ez most visszi a prímet minden téren!