Abahachi (Michael Herbig) és Ranger (Christian Tramitz) vértestvérek, a vadnyugaton harcolnak az igazságért, a békéért és a szabadságért. Fáradhatatlanul lovagolnak, ha kell, a földön kúsznak, és megszámlálhatatlan nyomot követnek. A bajok akkor kezdődnek, amikor Abahachi némi aranyat kölcsönöz… [tovább]
Kedvencelte 6
Várólistára tette 15
Kiemelt értékelések
Serge_and_Boots
Michael "Bully"(?) Herbig neve – így utólag – kimondottan ismerős a kétezres évek elejéről. Varázslatos korszak volt ez, amikor a frissen megnyílt magyar DVD-piacot elöntötték a kortárs, kinézetre olcsó, és vélhetően minden más szempontból is olcsó francia és német vígjátékok. Utóbbiak előszeretettel dolgoztak altesti és pubertáskori szexuális humorral is, de Herbig indián és nyilván német-indián* tematikájú produkciója furcsa mód egyáltalán nem öregedett csúnyán.
Persze a homoszexualitás humorforrásként történő felhasználása miatt szinte kizártnak tűnik, hogy ez a mozi ma ebben a formában egyáltalán világot lásson, illetve van egy olyan, adott esetben téves feltételezésem is, hogy streaming szolgáltató pont emiatt fel sem venné a kínálatába, de ha kardoskodunk amellett, hogy mindennel lehessen viccelni, akkor ki kell állnunk a Manitu bocskora mellett is. Főleg mivel a kicsúfolt meleg indián vonalon túllépve igazán ízléstelenné nem válik egyszer sem, ha mégis elindulna ilyen irányba, fergetegesen viccessé is válik egyúttal. Nem érezzük magunkat rosszul/kellemetlenül a nézése közben, és a tömeggyártott európai vígjátékok kapcsán ez akár dicséretnek is felfogható.
Világmegváltó dolgot persze nem ígér nekünk a mozi, megelégszik a korrekt-Winnetou paródia mivoltával, sokféle popkultúrális kitekintéssel és utalással. A humora újrahasznosított, egy csomó jellegzetes fordulatát láthattuk már máshol is, van itt egy kis Csupasz pisztoly, egy kis Macskajaj, de egy-egy zenés betét erejéig mintha a Family Guyt előlegezné meg a cucc. Ami kimondottan érdekes volt, az a fények és a kontraszt beállítása – pont olyan furcsán elvont, rajzfilmes-képregényes érzetet keltett bennem, mint az élőszereplős Asterix és Kleopátra, ez a látványvilág valahogy szintén a kétezres évek elejére-derekára emlékeztetett.
Rendben lévő kis darab, szórakoztató másfél óra Karl May nyomait követve a sosonok füttyjeleitől hangos éjszakában.
*Tényleg, ha az olasz-spanyol western spagetti, akkor a Karl May-könyvekből forgatott német és jugoszláv western káposzta vagy csevapcsicsa-western?
