Madárkák (1971) 7

72' · magyar · dráma, szatíra 12

Ida és Rozi álmaikat kergetve a városba szöknek, és egy gyárban találnak munkát. A két falusi lány célja, hogy új életet kezdjen, lakást szerezzen. Ennek érdekében férjszerzési akcióba kezdenek. A két félénk lányt a munkásszálláson lakó barátnők tanítgatják az élet fortélyaira, nem… [tovább]

Képek 3

Szereposztás

Bánsági IldikóIda
Schütz IlaRozi
Haumann PéterPista
Lukács SándorHalas Feri
Őze LajosFülöp
Szilágyi TiborGyula
Cserhalmi GyörgyAmbrus Dani
Koltai Róbertkis katona

Várólistára tette 9


Kiemelt értékelések

Serge_and_Boots 

Szép dolog lenne megfogalmazni valamit arról, mi is keltette fel a szocialista magyar filmgyártás ifjú titánjaiban a vágyat, hogy a Madárkákban látható szatirikus, elidegenítő modorban, újfajta filmnyelven próbáljanak kommunikálni a közönséggel. Lehet ez egyfajta cseh kortárs hatás, igény a saját hang megtalálására, netán (nyilván) reakció a társadalmi állapotokra, a politikai környezetre – valószínűleg egyébként mind egyszerre, nem is akarok tudatlan módon mélyebbre menni ebben a kérdésben, így marad nekem a végeredmény: ez a sajátosan magyaros, ízléstől függően már művészien elvont és öncélú, vagy éppen hogy szellemes kis szociológiai látlelet az épülő kommunizmus fiatal magyar lánykáiról, a férjszerzésről, a nagy érzések kisszerű külsőségeiről.

A Madárkák érdekes módon mai szemmel leginkább a színészei által tud minket megmozgatni. Csupa máig is remekül csengő nagy név, sokszor érthetetlenül (talán már 1971-es képest is érthetetlenül?) aprócska szerepben, például a lehetetlenül ifjú Szacsvay László körülbelül két kamerába-bambulás erejéig az egyik jelenetben. Az ember hirtelen el is felejti magát a filmet nézni, inkább próbálja felszívni ezeket az ifjonti megmozdulásokat, hátha majd árnyalják a képet, amikor legközelebb előkerül Cserhalmi vagy Bánsági idősebben és érettebben egy másik filmben.
Maga a mozi stilisztikai oldalról már nehezebben emészthető, még ha a módszerei ismerősek is. A rendezés skiccszerű, a jelenetek néha improvizatív benyomást keltenek, mégis minden feszes és kiforrott, érezhetően a hangulatra helyeződik a hangsúly. Biztos is vagyok benne, hogy ez a stílus már bőven elég ahhoz, hogy az egyenességhez szokott nézők művészfilmes manírnak véljék a Madárkákban alkalmazott alkotói módszereket.

Mindent egybevetve érdekes, elvontsággal és esztétikai finomságokkal teli mozi a Madárkák. Elképzelésem sincs, kultfilmnek tekintik-e bárhol is, de nagyon meglepne, ha egyetemi filmklubokban nem vetítenék le olykor-olykor. Hosszasabb ülepedésre és újranézésre való film, a pontszám részemről is egyfajta döntésképtelenséget hivatott kifejezni.


Hasonló filmek címkék alapján