Macska-jaj (1998) 85% 302★

Mi mást írhatnék, mint hogy amikor megnéztem, úgy éreztem, disz iz dö bigining of ö bjutiful frendsip. És így is történt…

A balkán netovábbja, közben meg akkora ökörség az egész, hogy simán elhiszem, hogy valódi, amit látok. Eszméletlen jókat nevettem, őszintén és szívből és ez most kifejezetten kellett. Az biztos, hogy újranézős film és van egy olyan érzésem, hogy sokadjára is nagy élmény.

Egyik nagy kedvencem :D

Szegény uram máig sem érti néha, ha póznalocsolás közben odavetem neki: „Na, akkó most kisszmí!”

Szerintem ez egy alap mű. És ezzel mindent el is mondtam a filmről!
Jah! Szegény libák! :D:D:D

Az egész film egyfajta életérzés. Hangulat kell hozzá, de ha az megvan…. :)(:

Ezt a filmet soha sem tudtam hová tenni. Gyerekkoromban bár nagyon szerettem a Mad Max filmeket, valahogy ezt a balkáni poszt apokaliptikus világot sehová sem tudtam tenni. Azt a tényt, hogy ez bármiféle párhuzamot is mutat a valósággal, tagadtam minden erőmmel, de végül megtapasztaltam ennek a világnak a létezését is, és kénytelen voltam elfogadni, de megszeretni nem. Kisebb nagyobb részletekben többször találkoztam a filmmel, de képtelen lettem volna az elejétől a végig nézni, csak kisebb dózisokat bírtam elviselni belőle. Na mondjuk mind a mai napig ez a helyzet, maximum csak társaságban, nagyon magas többségi szavazat esetében tudnám az elejétől a végéig nézni ezt a filmet. Ettől függetlenül tagadhatatlan tény hogy mértéktelenül szórakoztató film, ha az ember agya képes befogadni, és nem undorodik ettől a szégyentelenül prosztó, mocskos miliőtől. A zenék pompásak (a bubamarától persze agyfaszt kapok), a szövegek idézhetőek, a szinkron első rangú, és nagyon jók a beállítások. Van benne egy kis mágikus realizmus is, és valami nagyon eredeti, utánozhatatlan hangulat. Tudom én dicsérni ezt a filmet, mert a maga nemében hibátlan. Csak a maga nemét én nem kedvelem. :)

Ez az a film, amit bármikor bárhol megtudnék nézni<3 Nagyon nagy kedvenc!:)

Nem tudom, mit mond ez a családomról, de gyerekkorom egyik kedvenc filmje, szerintem 11 évesen láttam először. Nyilván akkor még izgi volt, hogy csúnyán beszélnek benne, meg vicces, hogy Dadan beleesik a vécébe, de akárhányszor újranézem, mindig találok benne valami apróságot, ami éppen akkor rettenetesen megtetszik. Nem utolsó sorban egy kultúra bemutatása, ami mindig érdekes.

Ezt a filmet is nehéz összefoglalni, de mindenképp igazi alapmű.