Aoyagi Ritsuka egy tizenkét eves általános iskolás fiú, aki két éve rejtélyes módon elveszítette imádott bátyját, Seimeit. Ritsuka teljesen bezárkózott, nem mosolyog, nem nevet, ráadásul anyja folyamatosan bántalmazza, mert nem bírja elviselni, hogy a fia már nem a régi. Egy nap új iskolába… [tovább]
Loveless (Loveless) (2005–2005) 19★
Szereposztás
Kedvencelte 4
Várólistára tette 31
Kiemelt értékelések
Nihilchan
Tiniként valameddig olvastam a mangát és emlékszem, hogy anno nagyon odáig voltam a szomorkás, melankolikus hangulatáért. Felnőtt fejjel az anime nem okozott akkora élményt, hiába a misztikum és a nosztalgia.
A rajzolás tetszetős, Ritsuka übercuki, Soubi nekem antipatikus, a történet abszolút in medias res, de minden hiányát pótolja az opening-ending páros és az OST, egyszóval a zene zseniális. A cselekmény lassan halad, de a mangához képest ez csak kedvcsinálás. (Tényleg, mi van a mangával? Utána kéne nézni…)
Igazából én ezt nem tudom és nem is akarom shounen ai történetként értelmezni és szerintem nem is kell. Ritsuka viszont közel áll a szívemhez, mert emlékeztet gyerekkori önmagamhoz. A sztoriban lenne, lett volna lehetőség, de ez így önmagában kevés. Bár fordítva kellett volna lennie, számomra most a külcsín jobban elvitte az animét, mint a belbecs.
Jeffi
5 hozzászólás
Mégis, hogy lehet egy animet így lezárni -.-, így igazándiból sehogy mert a legfüggőbb függővéget kapta. És most nem tudom mi lesz Soubi-val…
Corvus_CoRex
Az rémlik főleg, hogy mennyire irigyeltem Loveless-t, mert ahhoz képest, hogy Loveless, mennyien szerették, engem meg… =(
A fotókkal viszont én is úgy vagyok. Gyűjtöm a kis emlékeim…
GentleRain
Imádom, bár sajnos csak a manga 4. kötetéig követte az eseményeket az anime. De legalább kapott egy némileg lezárt véget, még akkor is, ha függővég.
Az opening fantasztikus, imádom. A grafika szemet gyönyörködtető, a karakterek érdekesek, a történet izgalmas és látványos is egyszerre. Aki meg kíváncsi a folytatásra, olvassa el a mangát!
Kiskakukk
Nagyon szerettem és a mangáját is szeretem, mert az egészet átszövi valami különleges melankólia. Persze a shounen-ai részek kiakasztóak lehetnek egy avatatlan néző számára meg a mágikus harcoknak sincs sok (konkrétan semmi) értelme. Tetszett, hogy nincs kimondottan jó vagy rossz akarakter, aki a belépőjénél egy gané, arról is kiderül, hogy van jó oldala. És fordítva… Nagyon szépen kezeli a szeretet, a barátság és a bizalom kérdését, remek a zenei aláfestés és bár képileg nem hozza teljesen a mangért felelős Yun Kouga stílusát, abszolút kellemes.
Kár, hogy se az anime, se a manga nem kapott (még…) tisztességes lezárást.
