Az Élet Napjának ünnepén Rey és BB-8 egy epikus kalandba kezdenek a Csillagok háborúja történetében. Találkoznak Luke Skywalkerrel, Darth Vaderrel, Obi-Wan Kenobival, Yodával és másokkal – de vissza kell térniük barátaikhoz egy életnapi lakomára.
LEGO: Star Wars ünnepi különkiadás (LEGO Star Wars) (2020) 22★
44' · amerikai · akció, sci-fi, animációs, kaland, vígjáték, rejtély, családi
Szereposztás
Kedvencelte 1
Várólistára tette 15
Kiemelt értékelések
Meglepően szórakoztató volt, aranyos poénokkal, (A többségét mondjuk lelőtte az előzetes.) jó ötletekkel, szóval az új trilógiával ellentétben ez tetszett. Nem gondoltam volna, hogy pont az időutazás hiányzik a franchise-ból, de itt remekül működött és a rövid játékidő ellenére is rengeteg fanservice-t sikerült belesűríteni.
Hm mivel kezdjem? A jóval vagy a rosszal? Azt hiszem, utóbbi az illendő.
Tény, hogy nem szoktam LEGO animációkat nézni, aminek eddig esélyt is adtam, nem kötött le. Lehet, hogy ezt így „kell”, de eleinte nagyon nem tetszett, hogy minden karakterből idiótát csináltak. Valódi énjük leghalványabb jele sem maradt meg bennük. De ezen túlléptem… mikor komolyan vártam az utazásoknál, hogy valamelyik sarokban felvillan majd a LEGO logó, mellette a megvehető készlet számával. Az egész egy hatalmas reklámnak tűnt, lényegében csak azt nem nyomták a képünkbe, hogy „Látod? Ebből is lehet sajátod! Ezt is megveheted nálunk!”
De ha ezektől eltekintve, ha nem rajongó vagyok (vagy az új korszakot tekintve inkább csak voltam?), csak egy időközben felnőtt kölyök, akkor be kell vallanom, hogy élveztem. Szórakoztató volt, vicces és egy csepp tanulság is belefért. Még az is lehet, hogy a jövőben, ha halványodik az élmény, újranézem majd.
No meg azt is biztos, hogy még így is több értelme és súlya volt néhol mint a nagyra tartott Mandaloriannak.
Volt néhány Vietnam flashbackem, spoiler, mégis jobb volt, mint az új trilógia bármelyik része. Az ott debütált karakterek sokkal érdekesebbek voltak, mint az igazi filmekben, pedig itt elvileg pont hogy LEGO-módra le kellett volna butítani őket, hogy a vázukból csinálhassanak egy-egy totális idiótát, akik csak nyomokban se emlékeztetnek kánonbéli önmagukra. A szinkronszínészek nagyrésze nem az eredeti megformáló volt, de szinte tökéletesen imitálták őket. Ezenkívül ha nem tudom előre, akkor fel sem tűnt volna, hogy némelyikük több mindenkinek is adta a hangját. Az animációt nem nevezném tökéletesnek, de a célnak megfelel, jobb mint amit a 2010-es években csináltak.
Helyenként pedig a poénok viccesek.