Legénybúcsú extra (2023) 53% 20★

Nem sok magyar vígjátékot szoktam nézni mostanában, és megvan az oka – lehet, hogy csak egyszerűen nem az én világom. De ez a film a végére pozitív érzéseket hagyott bennem, már csak azért is, mert a rendező-producernek spoiler sikerült viszonylag gazdaságosan (pl. egyes háttérmunkások szerepeket is alakítottak, megjegyzem, jól) egy tök jó filmet és az ezt készítő embereket összehoznia.

Az események pörögnek. Danival, a főszereplővel már az első pillanattól kezdve azonosulni lehet, és így egy pillanatra sem vesztettem el az érdeklődésemet a megpróbáltatásai iránt – még ha kicsit vártam is volna kifejtést a versenyről, hogy mi ez pontosan, és miért csak két nevező vőlegényt látunk. A csapat, ami szedett-vedetten verbuválódik össze, klasszikus archetípusokat testesítenek meg – a fejlődésen keresztülmenő főhős, az erő, az ész és a „bölcs” apafigura. A dinamikájuk itt-ott elég… érdekes XD, de a végére, ahol igazán számít, sikerül összekupálódniuk.

A poénokon őszintén tudtam nevetni, még ha néha elég eszelősek is voltak. Ahol viszont igazán tudtam értékelni a filmet, az a tetőpont volt, a mindent eldöntő küzdelem, ami igen drámaira sikeredett. Olyan fordulatott vett ekkor a film, amit szerettem volna, de nem hittem az elején, hogy meg fog történni – és mégis. A befejezés kicsit szájbarágós volt ugyan, de szerintem egy ilyen vígjátékra ráfért ez, hogy a könnyedsége mellett világosan érteni is lehessen. Hiányérzetem nem volt, szerintem éppen a megfelelő helyen ért véget a film.

Ez volt az első magyar vígjáték, amire tényleg, komolyan rá tudtam mondani, hogy tetszett. Azon, hogy nem feltétlenül illeszkedik az ízlésemhez, hamar túl tudtam tenni magam. Érdemes megnézni egyszer, remek szórakozást nyújt.