Lány a hullámok hátán (2024) 81% 26★

A szinopszist olvasva élesebb, mélyebb drámára számítottam, viszont annak ellenére, hogy meglehetősen családbarátiasra lett véve a hangvétel és némi iróniával élve megúszósabbra sikerült bemutatni pár lényegi történést, valahogy összességében mégis bejött.
Lehet azért, mert engem nagyon meg szokott mozgatni az a tematika, mikor az emberek lelki és fizikai küzdést mutatnak be a természeti elemekkel szemben, motivációs erőt közvetítve. Ez leginkább a film második felében nyilvánult meg, maga a cselekmény amúgy elég kiszámítható, panelekre épülő, néhol kissé kapkodós. Ellenben a korábrázolás szépen kivitelezett, a környezet megkapó, a zene bár elég giccskarcoló, de dallamos, a karakterek korrektül megformáltak (bár Trudy szülei engem végig idegesítettek). Daisy Ridley szerintem ideális volt a főszerepre, Stephen Graham pedig igazán szórakoztató mellékarcot hozott, nekik jár a taps, a filmvégi valós felvételekért szintén. Szolid sport/karakterdráma.

Motiváló és megható film. Az eleje elég lassú, kissé talán unalmas is, a második felében indulnak be a dolgok jobban. A leírásból már ki lehet számítani hogy mi lesz a sztori vége, viszont érdekes az, hogy hogyan éri ezt el a főszereplő. Hihetetlen, hogy milyen erő volt ebben a lányban. Ez a történet sok fiatalt motiválhat, ezért minél több embernek kellene szerintem látnia ezt a filmet. Nem azt mondom, hogy mestermű, viszont pozitív hatása volt rám.