Éjszaka van. Egy párizsi hídon könnyes szemű lány hajol a Szajna fölé, úgy tűnik, vízbe akarja fojtani bánatát (s magát). Ám egy hang megszólal a háta mögött, és a lány követi a férfit. Gabor, a késdobáló éppen partnert keres a műsorához, aki vállalná az eleven célpont szerepét. Adele-nek nincs… [tovább]
Lány a hídon (1999) 29★
Képek 9
Szereposztás
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Gyártó
Canal+
France 2 Cinéma
Les Films Christian Fechner
Sofica Sofinergie 5
UGCF
Kedvencelte 5
Várólistára tette 26
Kiemelt értékelések
Londonna
Jaj, hát milyen igaz!…
Aki lélekben ilyen közel áll hozzánk, annak „olvasunk a gondolataiban”, abban ennyire mélyen bízni tudunk, és tulajdonképpen mindent egyfajta szerencsének tudunk megélni az oldalán. Még azt is, ami esetleg nem az, de mivel ő ott van mellettünk, már ennek a puszta tudata is megszépíti a keserűbb pillanatokat. Közösen valahogy minden felvállalhatóbb és könnyebb…
Én amúgy hiszem, hogy tényleg vannak ilyen szerencsétlen emberek, akik egyedül valóban csak egyfajta félemberek, szociálisan „fogyatékosak”, s ettől nem rosszabbak vagy értéktelenebbek másoknál, egyszerűen csak szükségük van egy olyan lelkitársra, akiből ők is töltődhetnek. Nem élősködő módon, véletlenül sem, hanem úgy, mint egy aggregátorról… A társ ad nekik szárnyakat, hogy aztán ezekkel a szárnyakkal és „lelki békével” maguk is kiteljesedhessenek valahol, valahogyan: akár épp egymást (ki)segítve.
Népszerű idézetek
Londonna
– Mindig elhittem, amit ígértek. De soha nem sikerült semmi. Nem voltam jó semmire, nem kellettem senkinek. Nem voltam boldog. […] A kudarcaimon kívül semmim sem volt.
Londonna
– Öregebb lettem. Olyan érzés, mintha egy váróteremben ülnék. Pályaudvar, padok, huzat… Az üveg mögött pedig fel-alá rohanó emberek. Nem látnak, sietnek. Utaznak vagy vonattal vagy taxival. Mennek mindenfelé. Valaki visszajön… És én ott csak várok.
– De mire vár, Adele?
– Hogy történjen valami.
