A Los Angeles-i repülőtéren a bostoni éjszakai járat indulását váró gyanútlan utasok még úgy hiszik, hogy eseménytelen repülőútnak néznek elébe, ám nagyot tévednek.
A gép csaknem megtelt. Tíz utas közvetlenül a felszállás után elalszik, majd félúton arra ébred, hogy a többi ember eltűnt a… [tovább]
Langolierek – Az idő fogságában (1995–1995) 77★
Képek 3
Szereposztás
Gyártó
Laurel Entertainment Inc.
Spelling Films International
Worldvision
Kedvencelte 7
Várólistára tette 28
Kiemelt értékelések
Valahol az agyam hátsó szegletében motoszkált ez a film, és baromi régen láttam. Pár napja ráeresztettem egy keresést, és íme:
https://www.youtube.com/watch…
Tessék, nézzétek. Engem sem tartott vissza semmi, hogy megnézzem.
Fun Fact 1. A Battlestar Galaktikás Cavil testvér – Dean Stockwell szerepel benne. És a felénél jöttem csak rá, honnan annyira ismerős.. :D
Fun Fact 2. Bronson Pinchot zseniálisan pszichopata benne. Izzad, fröcsög, ordibál, papírt tépdes. Tényleg jó. És ő egyébként a Beverly Hills-i zsaru Serge-je (Szörzs) Na ezt később tudtam meg az imdb-ről. https://www.youtube.com/watch…
A Langolierek meg annyira döbbenetesen rondák benne, – mármint az idejétmúlt effektjére gondolok – hogy szinte attól ijedtem meg, hogy mennyire baromira életidegen, lehetetlen, oda nem való.
Annak idején, amikor gyerekként először láttam, engem teljesen lenyűgözött és magával ragadott a film pszichotikus horror hangulata.
Ez még a pattintott kőkorszak, amikor internet is csak elvétve, mutatóban volt fellelhető a világban, nemhogy videómegosztók, torrentoldalak és társaik…
Szóval, fogyaszthattuk azt, amit a televízió egyszámjegyű csatornakínálata elénk rakott, és akkor, amikor elénk rakta, és úgy, ahogyan elénk rakta. A Langolierek kettő epizódját pedig kettő egymást követő hét péntek estéjén látták megfelelőnek leadni, engem pedig 166 órán keresztül az ideg kivetett a civilizációból, hogy megtudjam végre, mi lesz a folytatás! Olyannyira a hatása alá kerültem, hogy azon a gyötrelmes héten még álmodtam is a filmmel (természetesen mi mást, mint azt, hogy magam is ott vagyok azon az üres repülőtéren, abban a halott világban, és rettegéssel vegyes kíváncsisággal várom a horizonton közeledő, egyre erősödő zaj forrását…).
Tegnap este tévékapcsolgatás közben találtam rá, és persze nem tudtam továbbmenni. Harmadszor, vagy negyedszer láttam ezt a filmet, közben a regényt is olvastam már, és bár igazán emlékezetes darab, ma már azt mondom, a kisregény százszor jobb. Hiszen ott az olvasó fantáziájára van bízva minden, igazán misztikusan és izgalmasan van megírva – sokkal félelmetesebb, mint a film a maga korában is vacaknak számító effektjeivel.
Ettől függetlenül imádom, és külön puszi David Morse-nak mert őt nagyon szeretem.
–
Amúgy mikor kapcsolgattam, egy másodperc alatt játszódott le bennem: repülőtérszerű környezet, egy gyufát próbál meggyújtani a csajszi…
– Ez a Langolierek!
-… te ezt komolyan ennyiből tudod?
Hát, igen. :) Indulhatna a helyzet az „egy képkockás” játékban.
Harmadjára sikerült végignézném egy a hosszúsága miatt, kettő annyira féltem. Néztem már meg nem egy horror filmet, de ez, hát jobban féltem, mint a szereplők. Azok a hangok és Mr. Toomy idegbeteg, zakkant alakítása eléggé ijesztő volt számomra. Aztán harmadjára, mikor már el is jutottam odáig, hogy végre mutatják a szörnyeket is, kicsit csalódtam, hisz valami sokkal ijesztőbbre gondoltam(jó persze ez is az volt, de hát na).
Klasszikus, imádom, bármikor meg tudnám nézni. Az alapötlet zseniális, kiskoromban láttam először, így nem jöttem rá egyből, mi is folyik a reptéren, a szereplők vezettek rá. De most, hogy tudom mi miért van, ugyanolyan izgalommal ülök le megnézni, mint amikor legelőször tapasztott a képernyőre. Egyedül a sikítós vak kislány az, aki idegesít, de ezt ellensúlyozza a kedvenc pszichopata öltönyösöm, szóval lelki békém helyreáll (de nem tudok megbocsájtani a spoiler egyszerűen nem).
Nagyon jól indul, a feléig izgalmas is és kellően beszaratós. Aztán olyan csigalassúságú sebességre vált a film, hogy szenvedés volt a végére érni. Kár érte.
A tesómmal kiskorunkban időről időre újranéztük, pedig rettenetesen creepy… *ne gondolj rá, ne gondolj rá, ne gondolj rá.*
Kimondottan parás filmecske, ááá, azok az ezerfogú időzabálók és Mr. Toomy brutálisan alakít a zakkant ember szerepében, de a kedvencem akkor is Dinah, a vak lány volt.
Bár olvasva ez is jobb volt.
Most komolyan…spoiler Volt aki nem röhögött mikor ezt látta? :D
Én kb. azt éreztem, amit Mr. Toomey: „neeeeeee” :D a filmnek ezen pontja szörnyen szar volt… És még ezer dolog amibe bele lehet kötni…Rengeteg jó ötlet bújkált a filmben, csak valahogy a felénél fogták magukat és kisétáltak az ajtón, helyüket pedig átvette a tömény unalom. Egy jó történet borzalmas megvalósítása.