Kuripi: Itsuwari no rinjin (2016) 73% 8★

Nem egy pörgős film, sőt, kimondottan lassú, de megéri kivárni. Jó fajta pszichothriller; a cím remekül leírja az egész film hangulatát: creepy. Végig érezzük, hogy valami nagyon nincs rendben, de nem igazán tudjuk, hogy mi az, és egészen a film közepéig nem is nagyon kapunk támpontot. Innentől szép lassan kiderülnek a dolgok, de még mindig nem tudjuk, hogy tulajdonképpen mi történik (vagy hogy mi történt a múltban). Aztán egy ponton: Mi a pokol van?! Atya ég! Lefordulunk a fotelről. A végén arról a jelenetről, mikor utaznak a kocsiban, valamiért Tennessee Williams drámái jutottak eszembe (az ő szereplői közt van ilyen beteg kapcsolat, mint ennek a „családnak” a tagjai közt), és ez remekül látszik a jelenet beállításán, a szereplők elhelyezkedésén egymáshoz képest és a háttéren is. Fantasztikus a jelenet fényképezése, már csak ezért az egy szekvenciáért megérte megnézni a filmet.
A rendező Kiyoshi Kurosawa 22 díjat nyert már, és 29-szer jelölték a filmjeit különböző fesztiválokon (Locarnóban és Cannesban is, hogy az ismertebbeket említsem), és ez a film is elvitte a legjobb filmnek, a legjobb rendezőnek és a legjobb operatőrnek járó díjat is 2016-os filmszemléken.
A film Yutaka Maekawa azonos című regényéből készült.

Huh, nem egy könnyű darab…

A címe nagyon találó, mert tényleg ezzel az egy szóval lehetne a legjobban jellemezni: creepy.

(Tök véletlenül akadtam egyébként rá erre a filmre. Egy olyan koncertfelvételt néztem, amit anno közvetített valamelyik japán tv csatorna és benne maradtak előtte-utána a reklámok is, én meg nem kapcsoltam ki, mikor vége lett és ennek is leadták a reklámját és már az is annyira wtf volt, hogy gyorsan felírtam magamnak a címét. :D )

Na szóval a film.
BAROMI LASSÚ. Sokaknak nem fog tetszeni, mert a lassúság mellett a cselekmény is soványka, inkább a hangulaton és a karakterek egymás közötti kapcsolatán van a hangsúly. Van itt boldogtalan feleség, munkájában kudarcot vallott nyomozó, furcsa szomszéd és egy megoldatlan eset egy eltűnt családdal.

Ami nem tetszett:
– a drogról nem derült ki semmi (csak hogy bitang erős cucc lehetett…)
– A végén mindenki átment balfékbe. Szerintem mindenkiben van annyi életösztön, hogy spoiler. A kiscsajon meg aztán teljesen kiakadtam, mikor spoiler. Jézusoooom…

Ami viszont nagyon tetszett:
– A legvége! Sok külföldi fórumon pont ezt a részét szidták, pedig szerintem nagyon frappáns volt. Hiába spoiler
– Hogy minden karakter kudarcot vallott önmagával szemben. Nem a „gyilkos” volt az igazi veszedelem, hanem hogy ők hagyták magukat érzelmileg manipulálni. A nő próbált jó feleség lenni, a férj próbált jó nyomozó lenni, a kiscsaj próbált jó gyerek lenni. Erre mi lesz? spoiler
– Ötletes volt a „gyilkos” módszere. spoiler
– Nagyon jó volt a hangulata és szépek voltak a helyszínek. Imádtam, hogy mindenhol volt valami szép zöld felület.
– Hogy a kutyának spoiler
– Nishijima Hidetoshi. Engem ez a fickó valahogy elvarázsolt, órákig tudnám nézni.

Summa summarum: sokan utálni fogják, mert dögunalmas, nem szól semmiről és nincs katarzis. Nekem nagyon bejött.